„Pálfordító” Telihold... – avagy a világi "széljárás" fényei, s árnyai...
„Pálfordító” Telihold... – avagy a világi "széljárás" fényei, s árnyai...
2024. január 25. - A Vízöntő Nap-Plútó és Oroszlán TeliHold szembenállása, a Bika Jupiter, azaz a „magyarok csillaga” feszítő T-kvadrátjával „jóraforduló Pál” napján...
(2024. csíziója, 4. rész)
„Pál napja ha tiszta, jelent nagy bőséget.
Ha szeles hoz földre rabló ellenséget.
Ha ködös pediglen, halált veszettséget.
Ha havas és essős, kenyérben szükséget...”
Ahogy a Csízión sokszor leírtam már, az ünnep üzen. Most sincs másképp... Tudták ezt már a régiek is, akik a népi hitvilágban időjósló, termékenységvarázsló technikákat alkalmazva, figyelve a jeleket, következtetéseket vontak le az őket körbeölelő világ jelenségeiből. Értették a csíziót... S mintha csak tudnák az ég jelei most, hogy mikorra is „időzítsenek”... Azaz a transzformáló, átformáló, a tudattalan mély bugyraiba gyömöszölt „sötét árnyakról”, s a fénytelen titkokról az igazság leplét „széllel” fellibbentő, s azokat más, Fényes megvilágításba hozó, teremtő erőket indukáló Teliholdat (és planéta konstellációját) éppen a Páli fordulat évköri pillanatára, a január 25-i, „kicsiny” Pál ünnepnapjára „illesszék”... Mert az ünnep - minden rétege - most is üzen...
Hiszen:
-mind az égi jelek: avagy január 25. Teliholdja,
-mind az ünnep: azaz a páli „megvilágosuló”, "Fényes" hagyomány üzenete, (amely a Szentkorona beszédes üzenettel bíró pontja is egyben),
-mind a páli „működésrend” sokatmondó névcseréje: az öntelt királyi magasságból, a farizeusok közé tartozó „sauliságból” „a legkisebb apostollá” válás tudati átalakulása, azaz „páli” fordulata,
-mind a sauli, majd páli életútnak a kötélkészítés mesterségének a „vízöntős” analógiája: az „engedő, engesztelő, s egyben megtartó” (uránuszi-szaturnuszi) magatartás lélektana,
-mind az ősi, megfigyelésen alapuló, Anyatermészet „fordulásának” Pál-napi időjóslása,
bizony ugyanannak az analógiának: a „damaszkuszi , megvilágosító úton járás”-nak a sorsfordító gondolatiságáról, a legenda szerinti „Egyenes útra” lépés transzformáló erejéről szólnak.
Az „oldásról és kötésről”, a megtérésről, a Fény általi megvilágosulásról, az átváltozásról, a fordulatról, az értékrend általi átalakulásról, a reménykeltő jobbra fordulásról...
Micsoda analógiák!
A damaszkuszi úton járva...
Bár a magyar nyelvben a pejoratív értelme öröklődött át a damaszkuszi úton való „pálfordulásnak”, egy bizonyos, hogy a keresztényüldöző, farizeus zsidó Saulból, keresztény Paullá változó térítő nézetei, Jézussal való találkozása után gyökeresen megváltoztak...
A Biblia szerinti tizenharmadik apostol, a későbbi szent Pál, aki Jézus születése után néhány évvel látta meg a Napvilágot, egyáltalán nem tartozott Jézus követői közé. Sőt... A rabbinak és kötél- és ponyvakészítőnek tanuló zsidó Saul sokkal inkább a zsidó törvények és előírások megtartásához mereven ragaszkodó, farizeus – mai értelemben álszent, képmutató – zsidó szekta követője lett, akiknek gőgös magatartását Jézus mélyen elítélte.
Az eredendően a zsidók „szálfatermetű” királyáról elnevezett Saul a történet szerint, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve”, Damaszkuszba indult, hogy az ottani keresztényeket foglyul ejtse, s megkötözve Jeruzsálembe hurcolja.
Az úton azonban „egyszerre nagy fényesség ragyogta körül”. Leesett a lováról és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!”-szólt hozzá az Úr.( ApCsel 9,1–31).
Saul útitársainak elakadt a szava, mert hallották ugyan a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul ekkor feltápászkodott a földről, azonban három napig nem látott, nem evett, és nem ivott., s a látomástól megvakult üldözőt, társai vezették kézenfogva Damaskusba.
Itt lakott Jézus Ananiás nevű tanítványa, akihez az Úr ekképpen szólt: „Kelj föl, menj el az Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje. Ananiás azonban azt felelte: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet. De az Úr azt mondta neki: Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.
Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.” ( ApCsel 9,1–31).
Saul a Szentlélek ereje által visszanyerve a szeme látását, hamarosan üldözőből, üldözötté vált: megkeresztelkedett, s felvette a Paulus-azaz a „legkisebb” nevet. Vagyis aki eddig a legnagyobb volt az üldözők között, legkisebbé válva a tanítványok közt, hirdetni kezdte Jézus Istenfiúságát.
Életének ezt követkő, igehirdető állomásain továbbra is számos „vízöntős” analógia: a „szaturnuszi” kötés, kötözés, megkötözés, és az „uránuszi” oldás története, hatja át hittérítő éveit, csakúgy, mint halálát, azaz égi születése napját, amelyet – az ég jeleit értő és a csillagok járását és az idő fordulását ismerő egykori bölcs naptárkészítők munkája okán - Vízöntő havában ünnepel a keresztény világ.
A Térítő Telihold – január 25.
Amint az az előző cikkben is olvasható, január 21-i, mindent megvilágosító és a tudati világosságba borító, áldott Nappal szinte együtt lépett a Vízöntő jegyébe a végletes nehézséget, halálosan nehéz, végzetes és szélsőséges élethelyzeteket produkáló Plútó.
Január 25-re pedig ezzel az önmagában is mindent „kiborigató”, Napvilágra hozó, s leleplező konstellációval kerül szembe az Oroszlánba lépő Hold, feszítő erejű Teliholddá válva. Az este hét óra előtt ránk köszöntő, kiteljesedett Telihold hátterében a megnyíló és befogadó, önmagából adó, szeretetet termékenyítő Rák csillagképében, a Megváltó és megváltás analógiáját képviselő „fényt szülő” Jászol halmaza lesz látható a fölénk boruló szépséges égbolton...
Azonban a kozmikus léptékű olvasat szerint, ilyenkor, „pálfordultával”, azaz január végén tér le a Nap útja a Tejútról. Azaz Vízöntő naptári havában - a Bak csillagjegy égi hátterében - hagyja el a Nappálya a Tejúttal való találkozását. Vagyis szakrális értelemben, az évkörben ezidőtájt, emberi útjaink és az isteni út találkozási pontja után „járva”, mintegy megtérve hagyja el emberi világunk e kozmikus, „jórafordító találkahelyet”...
Micsoda égi-földi analógiák!
A négyes, feszítő bolygókonstelláció (Nap-Plútó--Hold --Jupiter T-kvadrát), amelynek pedig helyet ad a kozmikus tér, egyrészt egy önmagában is mindent feltáró, a tudatalattiból (Hold) tudati síkra emelő, Napvilágra hozó (Nap) Telihold égi szembenálláshoz kapcsolódik a „ a mindent felfordító”, végletes változásokat előidéző Plútó – amelyről az előző anyagban hosszasan beszéltem már -, valamint a stabil, biztonságos értékrendért kiálló, „a négy lábbal földön álló” magyarok csillaga, a Kos csillagaival az égi hátterében Bikában „küzdő” Jupiter.
Eszerint Telihold napjaiban, ki- ki szembenézhet, s az „új élete reményében” megküzdhet saját árnyoldalával. Mundán értelemben pedig igen erőteljes jelzésekkel láthatunk rá a korszakos változásban álló világ árnyoldalára, a világi lét fényeire és árnyaira... Mély hazugságaira és tiszta igazságaira. (kvadrát Jupiter)
A Bikában álló Jupiter feszítő konstellációja által átminősül most az Életet adó biztonság, az érték, az értékrend, a gazdagság, a boldogság, a boldogulás, a jólét fogalma, ha belenézünk az égbolton ragyogó hatalmas égi tükörbe!
Mert a látható világ síkja fölött bizony fellibben (Nap-Plútó együttállás) a tudatosan elhalványított valóság. (Nap-Plútó szemben a Holddal)
A felszín alá hatol most a mélységes igazság... ( Plútó-Hold szembenállás)
S e dermesztőnek tűnő, felszín alatti árnyékból (Plútó-Hold konstelláció) csak azt tud fényt transzformálni, Fényt szülni (Nap-Plútó együttállás),
csak az tudja a sötétséget fénnyé azaz igazsággá változtatni (Nap Jupiter kvadrát),
aki megküzd a biztos lábakon álló, tiszta értékekért, az Életet megújító közösségi értékrendért, azaz a stabil értékrend mellé áll... ( Bika Jupiter)
Mindenki más meginog e mindent felborogató, világi széljárás közepette... (Jupiter – Nap-Plútó feszítő kvadrátja)
Vagyis e páli fordulat napján „bekövetkező” telihold üzenete, hogy a Jóisten által nekünk embereknek szánt gyönyörűséges földi tanulóterepen mindenkinek megadatik a megtermékenyítő erejű, tudati-lelki változás!
Ehhez azonban szembe kell néznünk korábbi hibáinkkal, s vállalni az újrakezdés, a jobbra fordulás, a Páli "jórafordítás", az áldozattal és áldozathozatallal is együttjáró megtérés spirituális útjára lépés, az „Egyenes utcán” járás földi nehézségét...
A Jézus és követőinek jósága általi, „Saul voltam, de Pál lettem” tudati transzformációját és lelki emelkedését...
Az „egyenes úton járva...”- azaz Magyarország csillagzata és a „Jóraforduló Pál” Telihold...
A szépségesen beszédes, sokatmondó, „térítő” analógiák sora, azonban itt nem áll meg. Sőt!
E „pálfordító” időszakban ugyanis Magyarország Szolár, azaz éves-, mundán-, azaz világ-asztrológiai horoszkópjának az úgynevezett Oroszlán – Vízöntő szembenállására „rendelt”, Ic-Mc tengelyén járunk.
Annak is az Mc pontján, az úgynevezett „előrehaladás útján”...
Azaz olyan egyenes tengelyt - a páli példázatból, azaz Szentírásból idézve-, olyan „egyenes utcát” - az Mc -pont asztrológiai analógiája okán -, olyan előrehaladási irányt jelölt ki számunkra a Teremtő ezekben a napokban, ahol a Nap-Plútó sorsfordító együttállása „találkozik”, a magyar úttal...
Az asztrológiai képletben, vele átellemben pedig, az Oroszlán Ic ponton - amely az elrugaszkodás lehetősége, s amely a kiindulási alapot teremti meg számunkra -, a megnyíló és befogadó, önmagából önzetlenül adó, a Jászol csillaghalmazból Fényt szülő Telihold áll.
Ez az amúgy is beszédes Telihold pedig feszítő, úgynevezett T-kvadrát fényszöget zár be a „magyarok csillagával” a földi értelemben vett, követendő példát mutató, a magyar értékrendért megharcoló - azaz a Kos csillagaival a Bika háttérében álló - Jupiterrel.
Hogy mit jelent mindez?
Ezekben a napokban nyíltan felszínre kerül, s a Nap orbisza, azaz hatásfoka okán már felszínre is került már – kivel hányadán állunk...
Felszínre kerülnek, a kemény, sorsfordító, kihívások.
Most nyíltan megmutatkozik mindaz, ami eddig titkolva volt,
nyíltan megmutatkozik mindaz, ami az előrehaladásunk útjában áll...
S láthatóvá válik mennyire végzetes, végletes, szélsőséges erő áll az előrehaladásunk útjában.
Ám a páli fordulat kapcsán arra is rámutatnak az Ég jelei, mire is „szerződtünk” a Teremtővel. Hogy a „talpunk alatt” a Fényre támaszkodva (Szolár Ic-Hold), ám arccal a nehézség felé ( Szolár Mc-Nap-Plútó) igyekszünk dermesztő, ideológiai csatát vívni - hogy az előző anyagból idézzek-, az életellenes progresszív őrülettel szemben...
S éppen ennek a „hagyománytalanító”, tradíció gyalázó, ideológiának a megfékezése az, amely a „világi ellenszél” ellenére is az egyetlen, kivezető, transzformáló út a számunkra...
Ez az az Irány, amelyet, mi magyarok „elvállaltunk”. Mert mi vagyunk e borzalmas világi ellenszélben is az éltető, természetes, tehát egyetemes, igazságos, előremutató életelvnek a fáklyavívői, a„térítői” ...(Mo R. nap-kvadrát Plútó-Mc együttállás)
Nekünk kell az „Egyenes utcán” „térítőként” előljárni, s elindítani az emberiséget a III. évezred új világkorszakbeli, „vízöntős”, tehát megvilágosult, emberarcú, egyetemes eszmék felé forduló útján...
