Máriás lelkülettel Jézust átölelni...
Máriás lelkülettel Jézust átölelni...
Akkor „csak” a beavatottak tudták,
a napkeletről jöttek,
kik olvasták az ég titkát...
S a csillagok járásából,
az idő fordulásából jó ideje várták,
hogy törékeny apró testbe zárva,
egyszer majd Istent találják.
Felkerekedtek hát,
hogy hosszú útjuk végén,
lássák a csodát,
hiszen ők kétezer éve,
még értették az Ég szavát...
Még tudták, hogy az apró testbe zárt Teremtő erő nem más,
mint akiben a megszülető világ tanítóját,
a Megváltót látják.
S tudta Mária is,
ki mélyen meghajolva,
máriás lelkülettel várta,
növelte, s a szíve alatt hordozta,
majd világra segítette a Mindenség Urát.
Az Atyának Fiútestbe zárt teremtői akaratát,
az Atyával azonos Fiú
kozmikus csodáját.
S tudott róla József,
ki félretéve hiúságát,
ellenkezés nélkül, bizalommal hitte, várta,
erős férfiként segítette,
óvta, védte e kis csodát.
S tudták a pásztorok,
akik ismerték az égbolt rajzolatát,
kik a csillagot követve,
a jászol előtt alázattal térdepelve,
áhítattal gyönyörködve lesték
minden apró mozdulatát.
Ma, mikor a „mindent-tudás”
ott hever bárki könyvespolcán,
s egy „kattintás” is elég,
hogy a tudás által az ember jobb emberré váljék,
a világ mégsem ezt a képet nyújtja...
S míly szép volna, ha mindez egyszer
mégis csak igazzá válna...
Milyen jó volna nőként, máriás lelkülettel készülni,
az asszonyoknak gyöngéden,
ám bátorítón ölelni,
az anyáknak minél több életet világra hozva,
szívből ringatva énekelni,
s a szelídség szilárd erejébe,
minden leányt beavatni...
S milyen jó volna férfiként, Józsefhez méltón,
bátran cselekedni.
A magasabb rendűben bízva,
csak az igazságban hinni,
bátor kiállással a kételyeket elkergetni,
csakis az örökérvényűt hirdetni,
s az egyetlen igaz útra
bátran lépő fiúkat nevelni.
Hogy legyen kinek az eltévelyedett kétkedőket
férfierővel a keskeny ösvényre terelni...
S milyen jó volna a három Bölcs értő tudását,
az Istenhez vezető, beavató útját ajándékba adni,
a hamis "igazságokkal" kikövezett utat jól felseperni,
s a szellemi vakságból minél többeket felébresztve,
az ősi, igaz, fénylő útra terelni...
Milyen jó volna így elmélyülni,
lelkünket felemelve, szellemünket felébresztve,
az ember saját templomába térni.
Ott csendesen megpihenni,
s máriás lelkülettel Jézust átölelni...
(W. O. 2020.)
ÁLDOTT KARÁCSONYT MAGYARORSZÁG!
