Vajúdással születő... December 21-24.
Vajúdással születő...
December 21-24.
Minden belül, „sötétben” születik... Belül születik a bátor, jövőt termő, országot építő, nemzetet növelő cselekedet is, amely a jóravaló szándék, az idea, az érzésből fogant gondolat formájából, „odabent”, az egyes ember lelkében, s az emberek lelkéből épülő néplélekben születik. Ki-ki maga dönti el, mi felett bábáskodik! Mit ölel át, mit hoz világra az évkör asszonyának a "méhéből", háromnapnyi „vajúdással” sötétségből születő Fény, karácsonyi éjjelére...
2022. december 21-vel, a közel két évnyi megfeszítő világi történéseket bolygóanalógiákba rejtő, Szaturnusz-Uránusz kvadrát „fogcsikorgató” vajúdása, mindannyiunkat érintő világi tanulságai után, az év e jeles napján elhagy bennünket ez az egyszerre lebontó, ám nehézségei okán egyszerre újat építő erőtér. Kérdés, hogy az évkör „asszonyának” a "méhéből", a szakrális év sötétbe boruló félévéből, az év legsötétebb napjáról, háromnapnyi „vajúdással”, a Fény születésének Karácsony éjjelére - az elmúlt két év tapasztalata után - vajon mit hozunk világra? Nagy kérdés, hogy mit tartunk meg és mit dobunk ki az elmúlt közel két éves, világi tapasztalataink által...
Minden „odebenn” születik...
Egy átvillanó érzés, az abból éledő gondolat, a gondolatból születő cselekvés, azaz maga az Élet is „belül születik... A teremtett világ duális kettősségének női minőségében, a belső "magányban", odabenn a teremtő erejű sötétben...
Így van ez emberi léptékben, az anyaméh ölelő, tápláló védelmet adó sötétjében, az Anyaföld éjfekete melegében, a szakrális év rendjében, a nyári napfordulót követő, „Hold-félévében”, a természet sötétségbe boruló napjaiban...
S így van ez a kozmikus rendben, a világegyetem „méhében”: a fekete lyuk mindent magához „ölelő”, s onnan újraszülető, sötétlő mélységében...
Mert minden belül születik, minden magunkban, majd magunkból születik...
S belül születik a bátor, jövőt termő, országot építő, nemzetet növelő cselekedet is, amely a jóravaló szándék, az idea, az érzésből fogant gondolat formájából születik. „Odabent”, az egyes ember lelkében, s az emberek lelkéből épülő néplélekben...
Búcsú az Uránusz-Szaturnusz kvadrát „vajúdásától”...
A napfordulatok, és a nap-éj egyenlőségek, a földi négyesség négy szent fordulata jeles nap a gondolkodó, átérző, átlényegülő ember számára.
Eleink tudták ezt, s külső-belső tüzeket gyújtva az éppen aktuális évköri fordulat előtt tisztelegve, megünnepelték a napkerék tovagördülésének tiszteletére, s a külső-belső világuk tovagördülésének megsegítésére egyaránt.
Különös jelentősége van azonban, amikor az ünnep kozmikus, asztrális síkon is üzen az ember számára. S hogy-hogynem, rendre a jelentőségteljes ünnepekkor üzen a Teremtő az Ég jelei által...
Az Égi jeleket fürkésző Planétásként évtizedek óta figyelem, követem, s hírül adom a Teremtő emberiséget jobb sorsra terelő, üzenő szándékát. Ma, 2022-ben, az elmúlt közel két évünk figyelemfelkeltő politikai, társadalmi, gazdasági, energetikai nehézségeit, a pusztító világjárvány újabb és újabb varisánsainak a hullámait, no meg persze jövőt teremtő társadalom-filozófiai kihívásait is meghatározó, feszítő, de teremtő erejű bolygókonstelláció azonban most búcsút int nekünk.
Az egyszerre lebontó, s egyszerre újat építő Uránusz - Szaturnusz kvadrát - amely nem mellesleg a Vízöntő világéra két uralkodó bolygója is - így amint mondani szoktam: a „csiszoló” hatása által „az emberiség most izzadja ki az elkövetkezendő két ezer éves platonikus világkorszak szerinti ideológiáját, működési elvét” - most távozik fölülünk.
Kérdés, megtanultuk-e feszítő nehézségei által az uránuszi változtatás és a szaturnuszi megszokás összeütközésének mind az egyéni, mind a közösségi leckéit?
Kérdés értjük-e, alkalmazzuk-e, melyek azok a szaturnuszi keretek, korlátok, amelyek nemhogy nem uránuszi lebontásra, sokkal inkább megszilárdításra valók, hiszen Létünk kapaszkodói...
S kérdés értjük-e melyek azok a téves szaturnuszi dogmák, kötöttségek, amelyek tiszta szellemiségű, uránuszi megvilágítottságú újításra, reformálásra várnak egy jobb jövő reményében...
S persze az is kérdés, hogy mi történik a poláris világban, - ahol minden „kétélű fegyver”-, ha azok a szaturnuszi a gátak, korlátok, szabályok, határok, amelyek a felelőtlen uránuszi lázításban még kapaszkodók voltak számunkra, egyszerre ledőlnek, eltűnnek az életünkből - s ne adj Isten - szellemi értetlenség, s gonosz öncélú szándék okán az uránuszi szabadság szent szavát álszent zászlajukra tűzők miatt, e megtartó kvadrát eltűnésével anarchiába váltanak át...
Vagyis nem mindegy, hogy a szakrális év termékeny - szabad akaratunkon múló jót és rosszat egyaránt - teremtő erejű, mágikus pillanatában, milyen erőket akarunk táplálni, éltetni, növelni, nevelni, majd világra hozni december 21-i „bent” sötétjéből!
A világrontó, az érzelmet kifosztó, a szellemet vakságban tartó, az életet haszontalanná tevő, az életkedvet elvevő erőket?
Vagy az életet szeretettel tápláló, arra fényt árasztó, csupa jóakarattal és szeretetteljes cselekvéssel, másokat önzetlenül segítő, éltető elveket, cselekedeteket, ideológiát, s világnézetet ölelünk, növelünk, táplálunk belső önmagunkban...
Vagyis, jövőt teremtő nagy kérdés, hogy mit tartunk meg és mit dobunk ki az elmúlt közel két éves tapasztalatunk által...
...Nagy kérdés, hogy december 21-ről, az év legsötétebb napjából, a téli napfordulat magasztosan elgondolkodtató óráiból, a szakrális év éjjeléből, az évkör asszonyának a "méhéből", háromnapnyi „vajúdással”, a Fény születésének Karácsony éjjelére mit hozzunk világra?
Ki-ki maga dönti el, mi felett bábáskodik e mágikus, teremtő pillanatban! Mit ölel át, mit hoz világra Karácsony fényében a sötétlő világba!
Mert a sötétségtől nem félni, a nehézségtől nem megijedni kell, hanem meglátni benne, annak ellentétpárját a belőle sarjadó, a csakis abban látszódó, a saját belső akaratunkon múló, Fényt.
Az áldott sötétből születő, jövőt termő áldott Fényt...
Áldott, békés, szép Karácsonyt Magyarország!
