Az Anyatermészet „szomja” és „láza”...

 

 

 

 

Az Anyatermészet „szomja” és „láza”...

- avagy beteges emberi természetünk, beteges anyatermészetet indukál...

 

 

 

Hogy mi történik, ha a "kétarcúra teremtett földi polaritás elbillen a „tüzes” aktív pólus, a mohó hatalomvágy, a másokon fölülkerekedő önző érdek, a világi agresszivitás, s a kevesek érdekét szolgáló háborúskodás irányába? Kiirtja, elhalványítja a lecsendesítő, békítő, passzív, „vizes” pólust az emberi természetben, s az Anyatermészetben egyaránt. Miért? Mert beteges emberi természetünk, beteges anyatermészetet indukál. Ennek okán az Anyatermészet egyszerre szomjúhozik és lázas…

 

 

 

 

De kezdjük a legfontosabb kiindulópontnál! Jól tudjuk, hogy a Teremtő szabad akarattal ruházta föl a teremtői képességgel megáldott embert. Ez a szabad akarat azonban, nagy lehetőséget és egyben nagy felelősséget is ró az emberiségre.

Ez az a létfunkció az, amely megkülönböztet és egyben kiemel bennünket a Föld bolygóra teremtett összes többi, élő organizmustól, így az ásványok világától, a növényvilágon át, az állatvilágig bezárólag.

Ha ez az egyedül, az emberi világra, 

a Képmás emberi lényre vonatkozó szellemi erő, azonban nem a természet, azaz a kozmoszt felépítő isteni rend szerint, hanem azzal ellentétes, természetellenes elvek szerint működik, akkor ezzel a szerves kultúra rendjét, magát az Életet pusztítja.

 

Itt tart most az emberiség…

 

Mert az ember olyan megtermékenyítő erő birtokában van, mely a fizikai világban tárgyiasulni képes, hiszen ő maga is tárgyiasult, anyagi testbe zárt, kézzelfogható valósága a Fénynek. Azaz Energia.

 

Szellemi, teremtő ereje pedig kihat a lélek külvilágára, vagyis az emberi testre, valamint az ember tágabb külvilágára, azaz párkapcsolatára, társas kapcsolataira, végül társadalmi és a természeti környezetére is.

 

Amennyiben a megszületett gondolat, a kiáramlott szó és a tett pozitív szándékú, tehát az emberi egón, másokon átgázoló önzőségen, egyéni akarnokságon felülkerekedve, önzetlenül, az iSTeNi tervet szolgálja, akkor építő erejű. Ha viszont a gondolat, a szó, a cselekedet más, önös érdekeket, esetleg magasabb rendű, ám alantas energiájú SáTáNi érdeket szolgál, akkor puszítóvá, romlóvá, életet elvevő erővé válik!

 

 

Ha az emberi természet, másszóval, az emberi gondolatrendszer és abból kifejlődő viselkedésmód, így annak teremtő ereje, kibillen a természetes, harmonikus, tehát egyensúlyi állapotából, az „csak” egyéni baj. 

 

Azonban, ha az érzelembeli, gondolatbeli, szóbeli, cselekedetbeli elbillenés, tömegeket – jelen estben 8 milliárd embert - érint, akkor az energiák összeadódása miatt a sok ember természetellenes működése, azaz a spirituális értelemben vett rend-ellenessége, tehát rend nélküliségének erőtere kihat az embert körülvevő tágabb világra is! 

 

Így az egyéni bajon túl, hatással van a közös életre, az Élet egészének rendszerbiológiájára, s végezetül, társadalmi és természeti zavarok képében mutatja meg sajátos arcát. 

 

Ez a kozmosz törvénye - vagyis a szó eredeti értelmében -,  a teremtői Rend törvénye.

 

 

S, hogy mi történik az Anyatermészetben, ha az aktív, forrongó pólus:

a mohó hatalomvágy,

a másokon fölülkerekedő önző érdek, s a kevesek hasznát szolgáló agresszió kiirtja és elhalványítja, a passzív, lecsendesítő pólust az emberi természetben? 

 

Az Anyatermészet természet egyszerre szomjúhozik és lesz lázas…

 

Ahogyan a “vizes” analógiájú, 

megnyugtató, magába fogadó, lecsendesítő, 

a lelkiismeret hangja szerint cselekvő, passzív pólus, 

a teremtő női minőség, az Istenanya-kultusz, 

- az ősi Boldogasszony és a Mária-kultusz - korlátozódott, 

máshol - mintha sosem lett volna -, el is tűnt 

a szellemi-, kulturális- és társadalmi eszmerendszereinkből,

ugyanígy halványult el, a vele azonos energetikájú 

- elfogadás, együttérzés, békesség és elcsendesülés - emberi karaktere 

hétköznapi, párkapcsolati, családi, munkahelyi, 

szűkebb és tágabb társadalmi életünkben, az emberiség mindennapi cselekedetében is.

 

Holott, e "passzív", nőies, "hűsítő", lecsendesítő, békítő energia hiánya súlyos károkat, energetikai káoszt okoz az eredetileg egyensúlyi elvekre épített, mára harmóniát szomjúhozó, emberi világunkban.

 

            Mert a víz, a női minőség szimbóluma . 

 

A víz, azaz a Víz elem, az érzelmekkel, a lelkiséggel, az élő lelkiismerettel, tehát a Szentlélekkel áll összefüggésben a spirituális bölcseletben. Nem véletlen tehát:

a víz, 

a tenger, 

a Mare, azaz Mária, 

a “Tengörnek csillagja” 

azonosság.

Véletlenek ugyanis nincsenek a Teremtői Rendben!

 

S mivel világunk, az összefüggések világa, 

így mindaz, amit gondolatban, szóban, cselekedetben nem használunk, 

nem működtetünk emberi életünkben, 

annak hiányállapotát, ugyanaz az energia, egy más “formája” fogja betölteni.

 

Eszerint:

ha az elfogadó, együttműködő, befogadó,

lelkiismeretes, békítő szándékú, női minőség eltorzul, 

elhalványul az emberi természetben,

annak kivetüléseként, a vele azonos, 

 "testet öltött" energia alúl, vagy túlműködésétől fog

szenvedni a bennünket körbeölelő Anyatermészet is.

 

 

Vagyis a belőlünk, az emberi természetből „hiányzó részt”, energetikai űrt, vákuumot az Anyatermészet fogja “kitölteni”, megjeleníteni, jelen esetben a víz hiányállapotával...

 

Ami “kicsiben”, egyéni, emberi léptékben, a női energiaelhagyása, kiiktatása, deformációja okán, “vizes” jelenségekben mutatkozik meg testünkön, többek között,

-vizesedés, ciszták, menstruációs zavarok,

s általában a vízháztartással összefüggő betegségek,

valamint az összes női szervet érintő betegség képében, ugyanazon erőtér tömeges hiánya.

Vagyis, 

- a női életvitel, gondolkodásmód megváltozása,

- az anyaság női szerepkörének eldobása,

- a nyugati világot teljesen bekebelező, kisiklott gender gondolkodás miatti nemi identitászavar,

- a család közösségi méretű eltorzulása,

- s a béke helyetti világi agresszió tömeges elszaporodása,

mutatkozik meg és ölt testet, a vizes analógiájú, avagy épp a víz hiányával, az elképesztő aszállyal küzdő, minket körülvevő teremtett világban.

 

 

S mi történik ha eluralkodik az emberi természet harcias, tüzes, a feszültség-gerjesztő agressziója, a globális hatalomvágy, vagy a háború? Nos, amint azt mostanság láthatjuk, az Anyatermészet is felhevül, s „lázzal küzd”…

 

Ugyanis az elcsendesítő, női erőtér hiányával, az aktív pólus túláradása áll szemben. S e nőies, passzív, lekiismeretet nélkülöző energia nélkül a világ

felperzselődik… Hiszen, hiányzik belőle a “vizes”, lehűtő, megnyugtató hatás. 

 

 

 

Vagyis az öncélú, fékevesztett, forrongó,

másokon felülkerekedni vágyó,

az egyéni szándékot: ideológiát, szokásrendet, politikát, a kevesek hatalmi érdekét szolgáló háborús agressziót erőnek erejével másokra eröltető,

eltorzult, aktív erőtér térnyerése az emberi természetben,

az Anyatermészet hőháztartásának emelkedésével

áll összefüggésben!

 

Nem véletlenek a híradók mindenórás hírei közé tartozó pusztító események, melyek

 

a tűzesetektől, a vulkánkitörésekig,

az egyre aktiválódó Napkitörésektől,

az egyre sokasodó kánikulákig és hőségriadókig bezárólag

mind a kibillent, aktív, férfias energia,

a Yang túlburjánzásának

  az Anyatermészetben manifesztálódott jelzései.

 

E fékevesztett kibillentség kivetülése maga a globális felmelegedés, amely  évtizedeken, más számítások szerint akár éveken belül riasztóan súlyos jelzésekkel adhatja a tudtunkra, hogy a bennünket befogadó Kék bolygó, az alapvetően női minőségű (!) Földanya, s a belőle táplálkozó emberiség - gondolatban, szóban, cselekedetben generált - erőtere teljesen eltorzult!

 

A mostanra eluralkodó tűzesetek példája is jól mutatja, hogy mire képes - akár öntudatlanul is az ember – ha teremtő képességét nem a lelkiismeretesség, hanem a hatalomvágy uralja! 

 

 

Nagy tanulság hát, hogy az “ajándékba” kapott szabad akarunk nem játék, sokkal inkább hatalmas felelősség! 

 

Így elodázhatatlan egyéni és közösségi felelősségünk a lecsendesítő, együttérző, finom, nőies, békítő energia visszaépítése az életvitelünkbe! S egyben elodázhatatlan egyéni és társadalmi felelősségünk felismerni, hogy az agresszív globális érdekcsoportok öncélúsága, valamint egy nagyobb gazdasági és erkölcsi válságát elfedni akaró háború, békét kíván, mielőtt még ennél is nagyobb pusztulást kényszerítene rá a világra...

 

Azaz ideje belátnia az emberiségnek, hogy az egyéni és társadalmi diszharmoniánkat visszatükröző külvilági jelzések, természeti kataklizmák, bizony a mi, kibillent, aktív-passzív működési elvünk fékevesztett eltorzulásai! 

Most, az utolsó óra, utolsó perceiben egyszerre "szomjazva" és egyszerre "lázzal" küzdve hívja fel minderre a figyelmünket a szenvedő Anyatermészet!