„Névmisztikai-védmű” - Szent Mártonnal „Jézus nevében, a kereszt jelével..."

„Névmisztikai-védmű” – Szent Mártonnal „Jézus nevében, a kereszt jelével...” 

November 11. Szent Márton napja

A Kárpát-medence Szentmárton nevű településnevei az árpád-kori Magyarország magyar lakta nyelvterületét, mintegy „névmisztikai-védmű” kerítik körbe, szellemi síkon szolgálva a határok védelmét. Ha - szent Márton szavait idézve- „Jézus nevében, a kereszt jelével” minél többen igazodunk, s igéződünk: „vonulunk hadba” Szent Márton zászlaja alatt, akkor Szent Márton „palástja” Magyarországot a rideg napok ellenére is égi oltalom alatt tartja...

A régiek még tudták, hogy minden szimbólumnak, minden névnek, minden cselekedetnek, s azok naptári elhelyezkedésének jelképes üzenete van. A jeles napok szentjeinek cselekedete útmutató, igazodási pont az emberi lélek fejlődésének. A Kozmosz törvényet és az Anyatermészet körforgását rendszerbe szedő naptári évvel, a szakrális évvel való együttműködés, pedig támpontja az emberi életnek. Csak amióta az ember eltávolodott a természet törvényeitől, teremtés szakrális titkától, a szimbólumok jelentőségétől, azaz az összefüggések világától, azóta csetlik-botlik a világban. S mára ez a csetlés-botlás zuhanórepüléssé vált...

Jellel áldott jeles napok...

Mert a jeles napok, nem valamiféle „kipipálandó” piros betűs ünnepek, hanem az aktuális égi jelekkel összhangban figyelemfelkeltő, megfontolandó, szellemi üzenetet hordozó aktuális mondanivalók. „Krisztus katonájának”, Szent Mártonnak a November 11-i ünnepnapjával sincsen ez máskép...

Ma, a „mindent-tudás” és a mindent-tagadás” világában, amikor a határtalan Isteni Igazság és az isteni szabályokat és határokat is túllépő emberi gazság erkölcsi harcot dúl egymással, nagy szükség van „Krisztus katonáira”...

Mert olyan ésszerű falakat: a teremtett világ Életet garantáló határait szellemi és fizikai értelemben is lebontó, lázító erők kerítették hatalmába az életet, hogy úgy tűnik, az ember már azokat a teremtő elveket sem látja, amelyek számára az Életet, a jövőt garantálják...

Ám nem kell az égi jelek értő olvasójának lenni ahhoz, hogy bárki láthassa:

-csak bizonyos történelmi korszakonként van akkora akadálya az Életet éltető elvek végrehajtásának, mint ma, 

-csak bizonyos időközönként akkora a gonosz, ördögi szándék, mint ma,

s csak a legfontosabb időkben volt annyi hamis, álszent köpönyegbe („palástba”) bújt “próféta” mint ma. 

Mindezek okán kimondható, hogy ritkán volt annyi megtévesztett ember, mint ma, ezért csak bizonyos történelmi időkben van akkora szükség az átlényegülésre, a felismerésre, mint ma...

S csak bizonyos történelmi korszakkapukban van akkora jelentősége annak, hogy - Szent Márton szavait idézve - „Jézus nevében, a kereszt jelével” minél többen igazodjunk, s igéződjünk: „vonuljunk hadba” Szent Márton zászlaja alatt...

„Névmisztikai védmű”...

Szent Márton Boldogasszony-Szűz Mária mellett Magyarország társpatrónusa. Őseink hitében Márton katonaszentként az ország katonai védelmét hivatott az égből beteljesíteni. 

A Kárpát-medence Szentmárton nevű településnevei az árpád-kori Magyarország magyarlakta nyelvterületét mintegy „névmisztikai-védmű” kerítik körbe, szellemi síkon szolgálva a határok védelmét. 

„Hazánkban nincs szent, aki templomával több városunknak, falunknak lett volna keresztapja” - írja Bálin Sándor néprajztudós. „Márton legkorábbi hazai patrociniumainak térképre helyezéséből az Árpád-kori magyar ökumené tárul elénk. Peremei az akkori magyar nyelvhatárt jelzik.”

Szent Istvánhoz és a magyarok ősi Márton-tiszteletéhez kötődik az legenda, amely szerint a nagy király álmában az országra törő besenyő hadakat látva, eképpen kiáltott föl:

”távozzatok, mert az Úr védelemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazak legelőjét pusztítsátok!”

Szent István ekkor tette meg az ősi Boldogasszony védelme alatt álló nemzet fölé, s köré emelkedő Magyarország társpatrónusává, azaz patrónus regniévé - a hunok által már korábban is nagy tiszteletnek örvendő katonaszentet – Mártont, s vonult hadba a zászlaja alatt. Mert, amint a Márton legendájából is kiderül:

Márton, Krisztus Katonája...

Márton nemcsak egy név a szentek lexikonjában. Nem is csak egy hős katona és nem is csak egy csodatévő szent a sok közül. Hanem Pannónia szentje, Pannonia Sicca szülötte...

A középkor egyik legjelesebb, legfényesebb katona szentje, a lovagkor példaképe, a trubadúrkor hősi eszménye. Európa délnyugati felén, legfőképpen a gallok által lakott Franciaországban, és az egykori Hispániában, Spanyolországban máig különösen nagy tiszteletnek örvend Szent Márton. Tőlünk nyugatra, a nyugati legendáriumokban a IV. Században élt lovagot, szkita-hun királyi sarjként tisztelik.

Franciaországban - az általa alapított Marmoutier bencés apátság legendáriumában mélyen őrzik emlékét. Nagy kegyben tartják az egykori hunok pannóniai szülöttjét, kit Franciaország égi védelmezőjévé, patrónusává is emeltek. 

A Márton-legendáriumból számos középkori verses trubadúr költemény és misztériumjáték is született, amelyben nem felejtettek el megemlékezni Márton magyar vonatkozásairól sem. De a régi Hispánia földjén a mai spanyolok is büszkék arra, hogy Márton évekig munkálkodott Santiago De Compostella vidékén, ahová számos csodatévő legendája közül is a leghíresebbet helyezi az ősi emlékezet...

A legendás palást...

A legenda szerint a római légióban szolgáló katonatiszt, a csapataival Galliában állomásozó Szent Márton, egy hűvös, deres, fagyos, novemberi napon, a hótakaró alatt fekvő, ruhátlan koldusra bukkant. Megszánta a szerencsétlen hóban kuporgót, saját válláról - Róma vöröslő, marsikus színben (Skorpió havában Skorpió uraként a hónap csillagmítoszi jelképe) színben izzó, „veres” - palástját levéve, kardjával azt kettéhasította, s a védtelen didergőre terítette.

(A vörös palást, s a kard a Skorpió Mars szimbóluma. Ilyenkor Skorpió havában járunk a Zodiákusban. A Mars bolygó pedig a Skorpió csillagjegy ura, annak szimbólumai pedig a hónap csillagmítoszi jelképei...)

Éjjel, álmában Mártonnak látomása volt: a megszánt koldus képében Jézus jelent meg előtte. A katonatiszt meghallva a Seregek Urának hívását, elbocsátását kérte a római légióból, amelyet a császár gyávaságnak és eltévelyedésnek bélyegezett. 

„Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen. Így is történt...” – írja Bálint Sándor.

Márton Jézussal való találkozása után, soha többé nem viselte a gallok, a kelták és a hunok ellen vonuló világbirodalom, Róma veres palástját...

Szent Mártont, Krisztus katonáját, november 11-én ünnepli a keresztény világ, kinek „égi palástja” alatt hazánk védelem alatt áll! Ha „Jézus nevében, a kereszt jelével” minél többen igazodunk, s igéződünk, „vonulunk hadba” Szent Márton zászlaja alatt, akkor Szent Márton legendás „palástja” Magyarországot - a rideg napok ellenére is - égi oltalom alatt tartja...