A nemzet „Főnixmadara”... - november 1-4.

A nemzet „Főnixmadara”... - Halottak napja, Mindenszentek, s november 4. spirituális üzenete...

Az évkör e jeles pontján, tekintsünk rá életünk „árnyoldalára”: melyek azok a porladásra, hamvadásra váró, idejétmúlt erők, amelyek a történelem latrinájába valók? S melyek várnak Főnixmadárszerű újjászületésre, felemelkedésre és szárnyalásra? A naptári év ezen napjaiban, a múlt „skorpiós”, véres árnyaival (november 4.) áll szemben az ember magasabb rendű énje: a másokért, a hazáért, a nemzetért, önmaga egyéni önző vágyairól lemondani képes ember. Ne feledjük, a múlt és a jövő erőinek végzetes harca zajlik itthon, s szerte a nagyvilágban! 

Skorpió havában, Magyarország jelen csillagzata alatt különösen világi történések közepette, időszerű volna felismerni a múlandó, törpeméretű, öncélú emberi akaratunkat a Teremtő végtelen, számunkra végzetes hatalmával, s végtelen erejével szemben.

Mert oly időket élünk, amikor szükségünk volna felismerni mindazt a jövőt nem szolgáló, téves ideát, amely - egyéni és közösségi sorsunkban is - idejétmúlt, lezárásra, porladásra, elhamvadásra, elhamvasztásra való! S mi az, amely újjászületve, felemelkedésre és szárnyalásra vár!

(Tr.Mars - tr. Nap- Mo.R Plútó és Mo. R. MC együttállás kvadrát Mo. Sz. Plútó, Mo. R. Mc -tr. Nap szembenállás Mo. R Ic -Tr. Uránusszal)  

A fejünk felett haladó, áldott Nap, a szakrális év körkörös útját járva, éppen Október 23-án lépett a Skorpió havába.

E múltban gyökerező, ám magyar a jövő közösségi sorsát író, beszédes pillanat, mundán-, azaz társadalomasztrológiai szempontból elvezet bennünket a hónap, s az évkör egyik legfontosabb szakrális eseményéhez, a spirituális értelemben vett útmutatáshoz: Halottak napjához, Mindenszentek ünnepéhez, s '56. november negyedikéjéhez. (Mo. R. Mc)

A természet ilyenkor rideg, pengeéles fényeivel és hideg hajnalaival kérlelhetetlen erővel vonja meg a Nap éltető melegségét az Anyaföldtől.

Nappali Fővilágosítónk, a Nap, - amely a spirituális értelemben vett tudati megvilágosítónk is egyben- kimért, sugaraival egyre laposabban teríti fényét a tájra, így egyre nagyobb árnyék vetül most fizikai és szellemi értelemben is az emberre, s a bennünket körbeölelő, látható világra...

Skorpió árnyai, az elmúlás, az átalakulás, ám ezzel párhuzamosan a jövőbemutató újjászületés, a transzformálás „árnyai” ezek, melyek arra szólítanak bennünket, hogy közösségi sorsunkban tekintsünk rá az „árnyoldalunkra”!

- Mi az, amely idejétmúlt az életünkben?

- Mi az, amely nem a helyes útra vezető, amely nem a közös jövőt szolgálja?

- Mi az, amely - a természet „ skorpiós példáját”, az elmúlás időszerűségét követve – „halálra” van ítélve, ezért szellemi-tudati elhamvadásra, elhamvasztásra, „meghalasztásra” vár társadalmi értelemben?

- Mely - az Életet nem szolgáló - erők azok, amelyek - hogy egy újabb skorpiós fogalommal éljünk - a történelem latrinájába valók?

- S mely - közös történelmi nehézségből, fájdalomból eredő - megtapasztalás az, amelynek el nem múló áldozata, hamvaiból feltámadó Főnixmadárként segíti nemzetünket a szárnyalásra!

Mert Skorpió havának, Mindenszentek és Halottak napjának, valamint ’56-os történelmünk  megrendítően fájdalmas november negyedikéjének a „halálos árnyai” bár figyelmeztetnek bennünket  a magyarság életében oly sok áldozatot követelő elmúlásra, azonban Skorpió ideájának legfontosabb spirituális üzenete szerint felhívják a figyelmünket arra is, hogy ne csak az árnyakat, hanem az áldozatból sarjadó, jövőbevezető Fényt is lássuk! (Mo. R. Mc - Tr. Nap együttállás és fényszögei)

Ez maga a nagy Anyatermészet, Skorpió havában járó időszakának, s a szakrális év jeles napjainak: Mindenszentek és halottak napjának az időszerű, spirituális tanítása...

Az évkör e szakrális pontján járva, ezért csakis a rajtunk álló, a mi választásunkon, tudati hozzáállásunkon múló újjászületésre figyelmeztetnek bennünket az égi jelek. (R. Mc-Nap-Mars együttállás kvadrát tr. Plútó, és tr. Uránusz - tr. Nap - tr. Szaturnusz T- kvadrát)

A novembere 1-2-i, evilág és mennyei világ közötti szakrális „átjáró”, az Istenhez való tartozásunkra, s a Teremtőnek való tartozásra figyelmeztetnek bennünket...

Nem véletlenül vált a hamvaiból feltámadó Főnix-madár éppen a Skorpió évköri szimbólumává.

Mert létezik az Élet körforgásának, a látható, fizikai világunk felett álló, „láthatatlanul” is valóságos síkja  amely - ha hiszi az ember, ha nem - rányomja „törvényét”, a múlt üzenetét a közös jövő mindennapi, politikai, történelmi valóságára... (Mo. R. Mc, azaz a "az Élet kivezető útja és November 1-2-4. kapcsolata)

Nekünk érző, gondolkodó szellemi lényként pedig az a dolgunk, hogy minden egyes földi cselekedetünket, egyéni és közösségi létezésünket ennek a közösségi "útiránynak", e tiszta, magasabb rendű valóságnak, isteni törvénynek, az Élet törvényének szenteljük.

Egyéni és közösségi sorsunkat, e természeti törvény szerint, Istennek tetsző módon irányítsuk.

Eszerint döntsünk egyéni cselekedeteinkről, s e szerint válasszunk közös jövőt az ország számára!

Ezért időszerű újra és újra feltenni a kérdést az évkör ezen szakaszában, s újra és újra meglátni a világi történések közepette, hogy:

- Mi az, ami nem előremutató?

- Ami idejétmúlt, éppen ezért elhamvadásra vár?

- Mi az, ami az emberiség közös történelmének a latrinájába való?  

- S mi az, ami újjászületve, hamvaiból feltámadó Főnix-madár szárnyalásra vár!

Vagyis:

Ideje megérteni, kisöpörni, szellemi értelemben véve „skorpiós” tisztítótűzre vetni, elporlasztani az egyén öncélú, másokat eszközként használó, világuralmi érdekét szolgáló, alantas, agresszív, véres múltú erőt...

Ideje felismerni, a színes „sztaniolpapírba” csomagolt, hamis ideát...

S ideje  -egy újabb „skorpiós” fogalommal élve - leleplezni, majd a szellemi árnyékvilágba küldeni az alantas, ördögi, emberi jellemtelenséget...

Mert a naptári év ezen napjaiban, a múlt „skorpiós”, véres árnyaival (november 4.) áll szemben, s győzedelmeskedik az ember magasabb rendű énje: a másokért, a másikért, a hazáért, a nemzetért, s a nemzetek, csodálatraméltó színes sokaságáért, s Földanya jóélétért önmaga egyéni önző vágyairól lemondani képes egó.

Mert éppen ennek a világot fájdalmas, könnyekkel teli zsákutcába vezető egyéni érdeknek, az önző egónak, a haláltusája zajlik itthon és szerte a világban... (Mars- Plútó kvadrát)

E hatalmas szellemi harc, arra hív, arra szólít, s arra buzdít bennünket, magyar embereket, s a nemzetet, hogy képesek legyünk Fönixmadárként újjászületve, rátalálni, magasabbrendű, képmás-arcú mivoltunkra.

 Az egyéni lélekben és a néplékeben is ott élő Fönixmadárra ...

Vagyis a fejünk felett álló, hatalmas kényszerítő, küzdő, aktív erőt ideje az alantas, nem előrevívő szándék legyőzésére, a jobb emberré, a jobb nemzetté válásra, a „belső” Főnixmadár felélesztésére használni!

A fejünk felett ható égi erők, s hazánk mundán asztrológiai értelemben vett közösségi sorsa ezt a „halált”, ezt az újjászületést” ezt a metamorfózist, ezt a halottaiból is feltámadó lánglelkű és tűztestű Főnixmadarat szimbolizálja a nemzet számára...

(R. Mc-n álló Nap és Mars- Plútó együttállás kvadrát Tr. Plútó, mint a Skorpió két uralkodó bolygójának (Mars, Plútó) kényszerítő erejű, ám egyben teremtő erővel bíró, hatalmas erejű fényszögkapcsolata!)