A Teremtés misztikus titka: a Nő
A Teremtés misztikus titka: a Nő
Március 8. nőnap. Azonban az üres ünneplés helyett, inkább gondolatébresztő, közös gondolkodásra hívom az olvasót!
Mert mindaz a világi zűrzavar, amely körbevesz bennünket nem más, mint a teremtett világot működésben, tartó két pólus, az aktív és passzív erőterek - nagyon lecsupaszítva a dolgot, a férfi és női gondolkodásmódnak, habitusnak, életszemléletnek és cselekvésnek az - energetikai kibillenéséből fakad.
Ezért, ha meg akarjuk érteni - a személyes jólétünk, egészségünk, párkapcsolati egyensúlyunk, a családi harmóniánk, gyermekeink, tágabb kitekintésben a társadalom, a bevándorlás, a természeti anomáliák, az Anyaföld, s a Földbolygó, azaz - világi egészségünknek, avagy egészségtelenségünknek, az okát, akkor mélyen szembesíteni kell magunkat az alábbi tényekkel!
Mert a női lét harmóniájából, azaz egyensúlyából, vagy annak a hiányából fakadó teremtő energia hatással van a „kétarcú”, poláris lét minden jelenségére.
Mert az elférfiasodott női lét, viselkedésmód, habitus, társadalmi szerepkör, s vele párhuzamosan, ennek szerves-, energetikai következményeként az elnőiesedett férfilét sokadik következménye az az életellenes nemtelenség, a modern-kori nemi identitászavar, amely „igyekszik” mélyen megváltoztatni szűkebb és tágabb értelemben is az életünket: gyermekeink jövőjét, családi-, nemzeti identitásunkat, s még ha furcsán hangzik is, de hatással van a Földbolygó energetikájára is.
Mert e látszólag eltérő gondolatok, anyagi-fizikai létünket érintő jelenségek és a női létezés, identitás között energetikai párhuzamosság, szellemi-spirituális ok-okozati összefüggés rejlik. Miért?
Mert a világot működésben tartó két elv közül a női, passzív energia, a Nő, maga az életet adó testi-lelki és szellemi „csatorna” a lelket befogadó „lakhely”, a láthatatlan Mennyei birodalom és a testet befogadó „lakhely” az emberi életnek otthont adó Földanya között. Ez a szerves, közvetítő, energiaáramoltató, Életet éltető, gyógyító erővel bíró, női életfeladat pedig az aktív, férfi pólus, s a mindenkori társadalom részéről is védelmet, támogatást, megbecsülést kell, hogy élvezzen!
A polaritás egyensúlya azonban valamikor az írott történelem hajnalán azonban szép lassan kezdett megváltozni. Az aktív pólus - a férfi akarat - irányába megbillent, s öncélú, a másikat irányító, másokat leigázó, hódító, hatalmi szerepkörbe ment át.
A tévesen értelmezett aktív, férfias elv pedig megteremtette a kiemelkedni vágyó, vertikális irányultságú, téves hatalmi gondolkodást, s annak az öncélú egoista gyakorlatát, amely leigázta, s maga alá gyűrte e horizontális, passzív, másokkal együttérző, s ebből fakadóan másokkal együttműködő, testvéri szeretetre épülő, másikat elfogadó, befogadó, magába olvasztó, érlelő, tápláló, nőies erőteret.
Amikor ez az alá-fölé rendeltség, e téves hatalmi felfogás, érzelmi-fizikai bántalmazás már nem csak egy férfi és egy nő személyes magánügyévé, de nem is "csak" egy-egy társadalmi identitássá, hanem kevesek hatalmi érdekét szolgáló egoista világbirodalmi jelenséggé tágult, akkor az emberiség közös élete letért a helyes energetikai útról. Ezzel pedig végleg kibillent a Teremtett világ aktív és passzív működési elve - az egymást támogató, egymás különbözőségéből Életet, jövőt teremtő energetikai összhangjából.
Vagyis az emberiség elárulta a Létezés, a Teremtett világ harmóniájának és egyensúlyának a törvényét: a poláris világ egyik felét: az Élet a nőies, kiegyenlítő, békét teremtő, megnyugtató, lecsendesítő, lelkiismereti féket jelentő, passzív elvét és annak természet adta működtetőjét: a Nőt.
Mert az emberiség történelmében ez a kibillent, torz, harcias, forrongó, versenyszellemű, gyarmatosító felfogású, önző érdekeket szolgáló társadalomkép, identitás, életfilozófia és egyéni szokásjog vette át a hatalmat.
S ez a gondolkodásmód már rég nem értette a teremtés misztikus titkát: a Nőt. Nem értette a nőiség magasabb rendű célokat szolgáló, termő és termékeny, lelki-szellemi képességét, az eget földdel összekötő spirituális küldetését, a nőiség misztériumát. Mert ez a téves aktív elveket valló világkép és annak működtetői megalázták, megbántották, másodrendűnek titulálták a nőiséget.
Azonban a teljes eltévelyedés, az a világ érzelmi "kiszáradása", csak eztán következett... amikor a Nő megbántottságában, félelmében, megalázottságából fakadó dühében és elkeseredettségében maga ment szembe a Nagy Anyatermészet, a poláris világ törvényeivel, ezzel pedig saját érzelmes, érzékeny, női természetével, végül a Föld bolygó energetikai törvényeivel, amelynek okán teljes energetikai, ennek okán világi zűrzavar következett be...
Mert az évezredes női-férfi harc"visszavágójában", a XX. Század fordulóján, majd a Nagy háború után a megsebbzett nők - akik téves politikai, ideológiai, hatalmi szándékoknak kiszolgáltatva már évszázadok óta irracionális vérontásokra szülték gyermekeiket - érzelmi zavarodottságukban végképp elbizonytalanodtak a valódi spirituális értékükben, s ezzel a nemi szerepükben.
Így ahhoz, hogy a férfias, aktív elvű, versenyszellemű társadalmi rendszerekben kiharcolják maguknak az érdekeiket, egy teljesen helytelen önvédelmi mechanizmust felépítve, a női egyenjogúság hamisan megvalósuló elveire hivatkozva, férfias terheket, szerepköröket, magatartásformákat és gondolkodásmódot aggattak magukra egy energetikai szempontból már amúgy is kibillent, aktív energetikájú, világuralmi terveket szövögető, hatalmi ideológiák összeütközésétől, s háborúktól véres, békétlen korban.
Hatalmas, kikívánkozó, mindeddig elfojtott, női teremtő energiájukkal, pedig elbizonytalanították a férfiakat, azaz energetikai értelemben „felborították” a szerves törvényeket. Mert a női kiteljesedni vágyás, a női emancipációban megszületett hatalomra éhes női egó, a női hatalmi akarat a férfiak feletti uralmat "termelte ki', mind szexuális, mind egzisztenciális, mind társadalmi, mind párkapcsolati színtéren.
Azonban a férfiak és a nők addig-addig harcolgattak és játszmáztak egymással, mígnem mindketten ál-szerepkörökbe kényszerültek, elveszítve természet adta identitásukat pedig az energetikai probléma mára teljesen átfordulva, „kiteljesedett”...
A sokadik „követő generáció” leánytagjai ugyanis már nem vágytak az elődök kiharcolt „érdemeire”: a női és a férfi társadalmi szerepek párhuzamos, olykor lehetetlenül nehéz összeegyeztetésére és ellátására: a gyermekszülésre és nevelésre, a család összetartására, az önálló egzisztencia megteremtésére, a mindennapi háztartási feladatok ellátására... Nem vágytak a fizikailag, szellemileg, lelkileg túlterhelt, életkedvét veszített, boldogtalan, deformált anyai, női szerepkörre.
Így a torz, elfásult és a XX. Század kihívásai között feldarabolódott családi mintát minden ízében igyekeztek megváltoztatni, akár annak árán is, hogy saját maguk mondtak le női nemi szerepükről, nőiségükről, s a világi előremenetel, a szabadnak hitt élet mellett, először csak a gyermektelenséget, a párkapcsolat nélküliséget, a szingli-létet, a család-nélküliséget, az intimitását vesztett szexualitás, mások az aszexualitást, a homoszexualitást, végül a gender-ideológiát választották... Mert így látszólag nem kell képviselni, megfelelni a Teremtőtől kapott elvárásnak.
Ám mivel a világban bizony minden energia – így minden kimondott szó, gondolat, cselekedetet, sőt még a mulasztás is teremtő erővel bír, a Nők anélkül, hogy értették volna cselekedeteik és a kozmosz törvényeinek összefüggését - öntudatlanul ugyan de - a férfiakat is arra „sarkallták”, hogy a megbomlott Teremtői Rend, a lelki-szellemi, energetikai zavara okán ők is hasonlóan hamis identitásbeli-, társadalmi-, s politikai- válaszok mögé bújjanak...
Ezért, még mielőtt e súlyos energetikai zavar teljesen eluralná a jövőnket, s a bennünket követő generációkban e természet-ellenesség elfogadottá és követendő példává válna, itt az ideje kimondani végre: azt, ami oly sokaknak egyelőre felháborodást okoz:
az a történelmi pillanat ugyanis, amelyet női emancipációnak, modern női egyenjogúságnak, női szabadságnak hazudik a világ, az teljességgel nélkülözi a valódi spirituális egyenjogúságot, és szellemi szabadságot, hiszen nélkülözi a kozmosz hierarchikus törvényét: a teremtett világ energetikai rendjét.
Mert a nők ezzel az ál-spirituális társadalmi „válaszlépéssel” csak újabb fejezetet nyitottak a világ energetikai széttagolódásában, darabjaira hullásában.
Mert abban a pillanatban, amikor a Nők szimbolikusan szólva „nadrágot húztak”, s „harcolni kezdtek a békéért” - amely nemcsak energetikai nonszensz, hanem fogalmi képzavar - álegyenjogúságot követelve maguknak, valójában csakis férfias terheket húztak a nyakukba mindenféle „modern” magyarázatokkal megtámogatva azt.
Azonban a kozmosz törvényét, az Élet rendszerbiológiáját, a test energetikai rendszerét nem érdeklik a „modern” magyarázatok. Mert mindeközben az ember kódolt, zsigeri működésében ott él, az ősi, női, energetikai minta, maga a polaritás egyensúlya...
S akár elhazudja mindezt a modern világ, akár nem, akár becsapja magát egy nő, akár nem, a test az energetikai kibillentséget, a téves női habitus és identitás megváltozását megannyi női betegséggel jelzi...
Mert a tudat különféle módosító eljárásokkal ugyan becsapható, de a tudatalatti, így a test zsigeri működése kíméletlenül jelez...
Ezért minél többen ismerik fel a női lét passzív, tiszta lelkiismereti tükröt tartó, elfogadó, Életet teremtő, misztikus, ám egyben nagyon is kézzelfogható feladatát, a Nőiség, az Anyaság erejét, tisztelet és védelmet érdemlő szerepét: a gyermekáldást befogadó, Életnek otthont-házat-hazát adó, gyógyító erejű küldetését, abban a pillanatban megérzik és sugározzák majd e tiszta női létállapot hatalmas teremtő erejét.
S ebben a pillanatban a Nőknek nem lesz már szükségük álszerepeket, magukra aggatni az önigazolás téves útján.
Ezért Isten éltesse - nemcsak a mai napon -, hanem az év minden egyes napján, a felébredt, fényes tudatú és tiszta érzelmű, a világot - s benne saját poláris párjukat, a férfiakat is - tiszta gondolkodásra és jobbító cselekvésre inspiráló Nőket, akiknek a kezében van a III. évezred sorsa!
Részletek: a szerző Teremtő Nőiség című könyvéből
