Tojásba zárt Mindenség...

Tojásba zárt Mindenség... -  a húsvéti tojás szimbolikája

Miért épp a parányi tojás vált a világ, s a teremtés szimbólumává? Mert az apró, s törékeny tojás, csakúgy, mint a várandós édesanya életet oltalmazó anyaméhének "tojásformája", magában rejti a titkot: a születés, a Teremtés misztikus titkát.

A poláris Világtojás

A teremtésmítoszok nagy csoportja a világ keletkezését, mint a tojásból való megszületést írják le.

Ez maga a világtojás, melynek fontos mozzanata a tojáshéj kettéválása.

A felső rész jelképezi magát az eget, ennek tartalma a tojássárgája, a férfias minőségű Nap, az éltető erő szimbóluma. Ennek kiegészítő, poláris párja a női minőségű alsó rész, amely az életnek megágyazó Anyaföld jelentését hordozza, a tojásfehérje pedig, a szimbólumok világában szintén nőként ábrázolt Holdat idézi.

A teremtés törvényszerűségeit jelképekbe szedő szimbólumok tanában ezért a tojás az Ég és Föld, az Isten és az Ember, a Nap és a Hold, a szellem és az anyag kiegészítő párjait egyszerre jelképezi.

Vagyis az önfenntartó, egymást kiegészítő és egymást feltételező szerves lét kettőségét: a férfit és a nőt, a sötétet és a világosságot, a szárazat és a nedveset, azaz létünk legfontosabb törvényét: a polaritást hordozza magában. 

Így vált a parányi tojás a nagybetűs Életet jelképévé, melynek jellegzetes formája a kozmosz, a világmindenség lenyomata. S egyben utal a természet állandó körforgására: a születés-elmúlás ismétlődő folyamataként a tavasz legfontosabb üzenetére, a természet újjászületésére, az életfa sarjadására, a madarak fészekrakására, az élet magasabb rendű, egyre fejlődő spirális körforgására. 

Mert a tojás kicsiségében is képes a világegyetem nagyságát, az élettelenből élőbe való átmenetét, az örök élet, az újjászületés megfejthetetlen rejtélyét, az emberi ésszel föl nem foghatót, az Istenit jelképezni.

A tojáshéjra írt mágikus üzenet...

A tojásfestés eredeti, tojásírás elnevezése, valamint a magyar nyelv képírás, képíró, íróka szavai is, egyazon ősi világmodell írott, azaz rajzolt emlékét őrzik. Írókázó őseink még tisztában voltak az általuk használt jelképek írásszerű jellegének szimbolikus üzenetével: a magyar ember lelkéből, a néplélek tudat alatti régiójából kitörölhetetlen emlékképeivel: egy ősi, archaikus világképet szimbolizáló, misztikus jelekbe, geometrikus formákba, kacskaringós indákba, burjánzó virágmintákba sűrített, idealizált üzenetével.

Ezért a régiek, kik ismerték és mindennapjaikban és ünnepeikben egyaránt át is élték a természet járását, az idő fordulását, még hittek a jelek mágikus, teremtő, bajelhárító erejében. Ezért az ég képeit, a kozmosz ősi jelképeit évezredeken át megőrző magyar díszítőművészetükben is, a teremtett világ üzenő rendszerét használták föl arra, hogy kézzelfogható, érezhető kapcsolatot ápoljanak az égi, s földi világ, az evilág és a halálon túli túlvilág, a testet befogadó Anyaföld és a léleknek otthont adó Mennyei Birodalom között.

Éppen ezért a kerek évkör megmásíthatatlan Rendje, a Kozmosz törvényei szerint rendre feltámadó Anyatermészet tavaszi nap-éj egyenlőségét követő Húsvét ünnepén az ajándékba adott hímestojás is a teremtés újbóli folytatására, a világ alakításában való személyes részvételre: a családalapításra, a gyermekek nemzésére szólította fel magát a megajándékozottat.

De maga a rajzoló is, aki a tojáshéjra rótt, hímzett, festett vizuális kívánsággal - híve a jelek, a jelképek mágikus erejében - az alkotás folyamata által, maga is jobbra fordította saját sorsát.

Mert, úgy tartották, hogy amint a teremtett világban a Nap is körbe járja az égboltra festett Mindeneket, úgy járja körbe-körbe finom ecsetjével a tojásíró is a kicsiny tojásalakba zárt Mindenséget. 

A Teremtés ezen örökös rendjébe ágyazottság tudatos átélésével, az Anyatermészet tavaszi újjászületésével való „együtt rezdüléssel” épült be az emberi élet szokásrendjébe maga a húsvéti tojás. 

Ebből a tudatosan és tudat alatt is működő ősi mágiából vált népszokássá, hogy a lányok az Élet örök újjászületését szimbolizáló Húsvéti Feltámadás ünnepén a termékenység e valóságos és misztikus varázserejét egyszerre hordozó, mágikus jelekkel díszített hímes tojást adtak a fiúknak szerelmi ajándékba.

Sőt e tojáshéjra festett jelek üzenete által kértek, vártak, s reméltek a régiek égi áldást a tavaszi vetés bőségére, az állatok termékenységére, azaz minden földi dolgok megsokszorozódására, bőségére és szaporodására.

Az Élet boldogulására...