“Jött, hogy bizonyosságot tegyen a világosságról…” - lélekemelő gondolatok János nap idején

"Jött, hogy bizonyosságot tegyen a világosságról…"

- lélekemelő gondolatok János nap idején

(június 24.)

Az év „tetején”, a Zodiákus kör felénél járva, a Nappal együtt mozduló Anyatermészet, s a vele együtt rezdülő, tudatos ember is átéli a Fény erők "játékát". A „kint” világából a „befelé” fordulásnak a soron következő, féléves időszakát. A kozmosz lenyűgöző rendezettsége és a naptári év szakrális összefüggései elgondolkodásra: ”tükörbenézésre” és számvetésre, igazodásra és igéződésre sarkallják a szellemi értelemben fejlődni kívánó embert!

„Nem ő vala a Világosság..., hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról...”

A fejünk fölött haladó áldott Nap – az évkör szabályos rendje szerint - a Nyári Napfordulat és az azt „harmadnapra” követő János Nap, azaz Keresztelő Szent János ünnepének időszakában keresztezi a Tejutat - a magyar hagyomány szerint -, a lélek lakhelyét, az ősi világfa tetején nyugvó „szeretet-fészkét”.

Spirituális értelemben a Nap ekkor “mássza meg” a Tejút-világfát. Azaz a szimbólumok ősi nyelvén, népmeséink, mondáink arany szőke Naphérosza, a "legkisebb királyfi", ekkor az Élet fájának a tetejére hág, hogy a Griffmadár "szeretet-fészkéből" elhozza a Szeretet törvényét az emberiség számára.

A Nyári Napforduló és a János-napi fordulat idején a régi, Nap-tisztelő népek, így a szkíták, és a magyarok is tüzeket gyújtottak, hogy azt átugorva segítsék a Napot tovább haladni égi útján.

Ezzel a mágikus rítussal a természettel egy húron pendülő, az Anyatermészettel együtt rezgő, tudatos ember a saját belső napját, isteni magját, saját magát segíti át azon a fordulaton, ahol bár csak percekben mérve ugyan – de a napos órák csökkenésével – lassan-lassan készülődik már a befele fordulás, az elmúlás ideje...

"Neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell…"

– mondja magáról János (június 24 - Rák időszaka), ki a kozmosz törvényei alapján a Zodiákus rendjében, a Zodiákus szimbólumai alapján íródott Keresztény naptárban, a Rák-Bak tengelyen “szemben áll” az őt “követő” Jézussal (december 24 - Bak időszaka).

Azért mondja János, hogy „Neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell…” Mivel a kozmosz szabályai és szimbólumai szerint a nyári Napfordulót követő János után rövidülnek, azaz kisebbednek, míg a Téli napfordulót követő Jézus után pedig, hosszabbodnak, azaz növekednek a nappalok, azaz a napos órák száma a földi világban.

Ezért is mondja Keresztelő Szent Jánosról az írás, hogy "Nem ő vala a Világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a Világosságról".

Hiszen a kozmosz szabályaihoz és a földi világot életben tartó Nap járásához igazodó Keresztény Naptár szerint is a Nyári Napfordulatot, azaz június 20-t, majd János napot követően a napos órák csökkenésével és a sötétség növekedésével "befelé", a lélek irányába, a Hold szimbolikus időszakába, a "Hold félévébe" fordul az Anyatermészet, s annak "természetével" és mozgásával "együtt mozduló" lélek.  

Míg Jézus születésével a Téli Napfordulatot követően a nappalok hosszabbodásával és a sötétség csökkenésével pedig a kifelé "húzó", "napikus" erők, veszik birtokba az étert, vagyis az a Nap szimbolikus időszaka az egymást tápláló, kiegészítő és feltételező poláris földi létben.

Ez alapján a folyton folyvást ismétlődő, kozmikus ritmus alapján mondja az írás, hogy míg Keresztelő Szent János vízzel - amely Hold-analógia -, addig Jézus tűzzel - amely Nap-analógia -  keresztel...

Tér és idő keresztjében...

A létezés tér-idő keresztjében, a szakrális évben, az évkör minden egyes fordulópontján, így most, a Nyári napfordulat idején is kiemelt helyen "járunk"... 

S mint minden évköri fordulat, így a 2020-as a Nyári napfordulat is szellemi üzenet hordoz. (lásd a Karmapont váltásban a világ 3. rész)

A Teremtett világ lenyűgöző rendezettsége és a szakrális év összefüggései elgondolkodásra, "tükörbenézésre", számvetésre, igazodásra, igéződésre sarkallják az életét tudatosan élő, szellemi értelemben fejlődni kívánó embert.

E nélkül nincs ugyanis sem egyéni, sem társadalmi előrehaladás!

Mert ez a csodálatos, egymást nélkülözni nem tudó, ám egymást feltételező váltakozás garantálja minden szerves létformának: az emberi szervezetnek, s emberek tömegéből, szervesen formálódó, emberi szervezeteknek, így egy társadalomnak, azaz a nemzetnek is az Életet!