Női “varázserő”

Női "varázserő"

 - részlet a szerző Teremtő Nőiség című könyvéből, Anyák napján…

A nő egész lénye titkokkal teli átjáró a teremtés polaritásának két arca: a lelket éltető és befogadó Mennyei világ és a testet éltető és befogadó Anyaföld között.

A Nő olyan angyali, tündéri teremtménye a földi világnak, aki, ha magas minőségű érzelmekkel és szellemi tudatossággal éli az életét, édenkertet képes biztosítani szeretteinek. Egész lénye hidat, kaput képez az Örökkévalóság időtlensége és a földi létezés időhöz kötöttsége között.

Teste, lelke - s a magasba tekintő - szellemi lénye titkokkal teli átjáró a teremtés polaritásának két arca: az Ég és a Föld között. 

Átjáró a “bent” passzív közege: a halhatatlan lélek lakhelye, a lelket befogadó Mennyei világ, valamint a “kint” aktív közege: a halandó test lakhelye, a testet éltető és befogadó Anyaföld között.

S mint minden - az életét szellemi minőségbe emelő, tudatosan gondolkodó, önzetlen érzelmekkel cselekvő - nő, hasonlatos égi édesanyánkhoz, Szűz Máriához. Ki - amint a neve is mondja, a “Paradicsom kapujaként”, “Mennyei létraként” -, anyai szerepkörével, testestül-lelkestül hidat, kaput, átjárót képez a Teremtés legmagasabb szintű erői számára...

A régiek a nőiség ezen teremtői titkát, még értették, hitték és cselekedték. A magyar hagyományban ezt a közös kapcsolatot énekelték és táncolták, mesélték és játszották, festették és hímezték “bele” jelképi nyelven az anyag a tárgyiasult világába…

Éppen ezért, ma is minden - lelkileg és érzelmileg tiszta, a Teremtés törvényeire, tudatilag nyitott, átérzékenyítő módon cselekvő - Nőnek hatalmas kincs van a kezében azzal, hogy nőnek született!

…

Mert minden Nő e "híd szerep" érzékeny magatartásával, ezzel a női-passzív energiával képes megértően, békésen, harmonikusan megélni, kezelni és kibékíteni bármely egymásnak feszülő magánéletbeli, társadalmi, hovatovább világi konfliktust, mely mára már a fizikai Életet veszélyeztető, ördögi romlásba döntötte és nap-mint nap háborgatja a harmonikus Földi életet!

Ám bennünk, nőkben, anyákban rejlik az a szelíd erő, amely együttműködést hozhat a földi polaritás mindenkor egymással szembenálló, ám egymást feltételező “két világa” között.

…

Bátran kimondható, hogy a Nagy Istenanya, az örök Magna Mater, ősi hitvilágunk teremtő erejű Boldogasszonya az, akinek földre született másaként, a mindenkori “újjászületés” felelőse, maga a Nő.

S mi a Mennyei Boldogasszony teremtő erejű leányai vagyunk mindannyian: nők, lányok, mennyasszonyok és férjes asszonyok, várandós kismamák és édesanyák, boldog nagymamák és csendes dédnagymamák. Mind-mind, a magyar hagyomány szerinti, égi Boldogassszony földi megtestesülései.

Ennek az elbódító, boldogító, vígasztaló, örömet adó, elfogadó, megértő, beleérző és együttérző, érzéki és érzékenyen reagáló, tápláló és békességet teremtő létformának vagyunk az éltető gyermekei!

Ha képesek vagyunk e gondolatsornak felmérni a hatalmas, “láthatatlan”, belső erejét, képességét, spirituális jelentőségét és tisztán, önzetlenül, segítőkészen éljük át a mindennapjainkat, akkor közvetítőként olyan női “varázserőnek” leszünk a birtokában, amely által rajtunk, mint kapun, átjárón keresztül valóságosan is áramlik majd a mennyei, kozmikus teremtő erő a földi létünkbe.

Ez pedig kihat, saját én-képünre, önérzetünkre, önbecsülésünkre, külső és belső erőnkre, erőterünkre, megjelenésünkre, s ezt sugározzuk majd a rajtunk kívül eső világunkra: gyermekeinkre, családjainkra, társas közösségeinkre, egész társadalmunkra is.

Egyszóval,

gyógyítóvá,

szépítővé

és boldogítóvá

válunk!

Ezzel a tiszta erőtérrel pedig ösztönzőleg hatunk - az energetikai értelemben a poláris világ másik “felére”, az élet aktív oldalásra - a férfiak világára is! Ennek okán a párkapcsolatunkra, családunkra, tágabb körben minden társas viszonyunkra, végül magára az emberi közösségre is.

Ebben a biztos “lábakon álló”, stabil lélek-állapotban, értő, tudati magaslatban pedig nem kell számunkra hamis, férfias-aktív elvet követve - ám női félszegségből és kishitűségből, megbántottságból és haragból, téves vágyakból vagy divatosan hangzó szlogenek elvárásaiból fakadóan – eldobva magunktól az anyaság szerepét és spirituális küldetését férfi szerepkörre áhítoznunk!

Elég, ha nőként élünk.

S ekkor helyrebillenhet kezdetben kicsiny világunk: személyes életünk és testi egészségünk, majd párkapcsolatunk és családunk harmóniája, végül - ha minél többen élünk e magasztos létállapotban - tágabb külvilágbéli közösségeink energetikai rendje is.

Ezáltal pedig életre kelhet

e könyv küldetése:

hogy a III. évezred,

az értő tudatosságú,

érző lelkiségű

és teremtő erejű,

spirituális nők évezredévé váljék!

Isten éltessen minden Édesanyát!

(Részlet Wieber Orsolya: Teremtő Nőiség I. című könyvéből)