ARCHIREGNUM SZÜLETIK... - A Magyar Királyság Szent Időben, a Szent Rend szerinti születése
Archiregnum születik... - A Magyar Királyság Szent Időben, a Szent Rend szerinti születése
Szent István apostoli király koronázásának 1025. évfordulója előtt tisztelegve...
(Az Archiregnum születése Karácsony fényében 2. rész)
1000. december 25. - 2025. december 25.
A Szent Időben végbement koronázás nem egyszerű királyságot hoz létre, hanem apostoli Archiregnumot: olyan államot, amely nem csupán keresztény, hanem küldetéssel bíró rend szerint szerveződik. Mert van Rend, amely nem változik mert abszolút, függetlenül létező kozmikus erő; van Igazság, amely nem alkuképes; mert szervező elv az ember fölött álló világmindenségben, és van út, amely bár keskeny, de egyedül az vezet a Fénybe.
Az Archiregnum kifejezés a középkori latin politikai–teológiai gondolkodásból származik. Az archi - előtagugyanabból a görög archē fogalomból ered, amely az őselvet, a princípiumot jelöli: azt az alapító rendet, amely nemcsak a kezdetet, hanem a működés mértékét is meghatározza. Az archi- előtag ugyanis nem pusztán „elsőt” jelent, hanem eredetit, alapítót, mintaszerűt; a regnum pedig nem csupán országot, hanem uralkodási rendet, azaz egy adott közösség életének egészét átfogó berendezkedését.
Ebben az értelemben az Archiregnum nem hatalmi fölényt, nem dinasztikus önkényt, amely adott esetben önmaga vélt nagyságából eredezteti magát, hanem rendbeli elsőbbséget jelöl: olyan királyságot, amely nem más államok fölé helyezkedik, nem értékeli magát „jobbnak” más királyságoknál, hanem égi minta szerint rendezi be saját földi létét.
Szent István Magyarországa ezért válik mintakirálysággá – nem azért, mert földi értelemben tökéletes lett volna, hanem mert nyíltan elszámoltathatóvá tette önmagát a Szent Rend, az isteni principium, a kozmikus erkölcs felé. Ez a minta nem terjeszkedni, nem másokat leigázni, meghódítani gyarmatosítani akar, hanem emlékeztetni: az őselvre, a mintaadó erkölcsi alapelvre: a Teremtett Világ Rendjére.
Ez állam éppen ezért csak addig marad életképes, amíg nem szakítja el magát a fölötte álló erkölcsi és kozmikus rendtől.
István ezért nem pusztán uralkodik, hanem e Rendbe állítja a nemzet életét. Püspökségeket alapít, törvényt ad,templomokat emel – de mindezt nem hatalmi logikával, hanem erkölcsi mértékkel. A Szent István-legendaanyag és a későbbi egyházi hagyomány ezért tekinti őt apostoli királynak: mert nem alárendeltje, hanem munkatársa Jézus Egyházának, aki minden munkájában, a teljes művében - amit olyan erősen épített fel, hogy a mai napig mint rendező, közigazgatási elv állva maradt -, királyi–apostoli jogkörrel járt el. Ez az apostoli rang hagyománya – amely nem a pápai függést hangsúlyozza, hanem - éppen azt a különleges autonómiát, amelyben az „apostoli” jelző államalkotó minőséggé válik.
A király ebben az értelemben ezért nem csupán uralkodó, hanem rendfenntartó és rendközvetítő az Ég és a földi közösség között: olyan uralkodó, aki a kozmikus–erkölcsi rendet közvetíti a történelmi valóságban. A középkori gondolkodás szerint, aki így működik, az nem címként, hanem minőségében jár el apostoliként.
A Turul dinasztiából, vagyis a szentlélek erejétől fogant Árpád-házi családból származó Szent István, fiának Imre hercegnek írt Intelmei is éppen ebből az erkölcsi magasságból érthetőek meg igazán. Nem udvari tanácsok ezek, hanem kozmikus rendtanítás a leendő uralkodó számára:
„A királyi méltóságot semmi sem emeli fel jobban, mint az alázat.” - Ez az Archiregnum kulcsa. Hiszen aki az Ég felé elszámoltatható, az nem válhat a földön zsarnokká, mert tudja tetteinek következményét.
„Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” - Ez nem ideológia, hanem rendfelismerés: a harmónia nem egyformaság, hanem rendteremtő égi arány rendteremtő földi mása.
„A kegyesség gyakorlása nélkül nincs királyi boldogság.” - A hatalom nem cél, hanem következmény, a hatalomban részt vevő ember pedig Isten rendszerező, rendteremtő rendeltetése, eszköze. Ez a felismerés pedig már az az erkölcsi magasság, amellyel a Magyar királyság ezredéves történelme során útmutatásként erkölcsi gazdagította a keresztény erkölcsiséget oly sokszor csak tettető keresztény Európát.
Az Archiregnum éppen ezért nem felsőbbrendűséget jelent, hanem szigorúbb mércét, ahol a király nem birtokolja az országot, hanem helytartója annak. S ahol mindennek a birtokosa a világon egyedülálló társdalami rangú Szentkorona, amely nem koronázási ékszer, hanem élő rend. Ezért is válhatott később a Szent Korona jogalannyá:
mert már István idején is világos volt, hogy a szent Korona országa nem emberi tulajdon, hanem égi letét. A hely, amely lehetőség a gyarló ember jobbulása számára...
A mai világ, amely elveszítette a Szent Idő érzékét, ezzel elvesztette a Szent Rend mértékét, mindezek okán pedig elveszette az erkölcsi tájékozódását, s olykor az Életet Éltetőt nem képes megkülönböztetni az Életet elvevő elvekkel, tettekkel, s emberekkel - kilépett ebből a Szent Rendből.
Szent István koronázásának 1025. évfordulója éppen ezért nem nosztalgia, hanem tükör a ma embere számára.
Arra emlékeztet, hogy van rend, amely nem változik mert abszolút függetlenül létező kozmikus erő; van igazság, amely nem alkuképes; mert szervező elv az ember fölött álló világmindenségben, és van út, amely bár valóban keskeny, de egyedül az vezet a Fénybe.
Nem sokak útja. De igaz út.
Amikor a Csízió – amely a rakoncátlanul imbolygó földi időt igyekszik rendszerbe szedni – a Szent Istváni koronázás évfordulóján mértéket állítva emlékeztet: nem arra figyelmeztet milyenek voltunk egykor, hanem arra milyenek lehetünk újra.
A Szent Idő koronázása, Szent István Szent Karácsony napján történt koronázása ezért azt üzeni ma is:
lehet államot építeni erkölcsre,
lehet hatalmat gyakorolni alázattal,
és lehet kereszténynek lenni kozmikus felelősséggel.
Ez az apostoli Archiregnum üzenete.
És ez a Szent Rend magyar emlékezete.
Isten éltessen Magyarország!
