Hovatartozás...– május 1. Magyarország IC-pontja, nemzeti sorsunk "talapzata"
Hovatartozás... – május 1. Magyarország IC-pontja, nemzeti sorsunk "talapzata"...
Csakis rajtunk, ma élő magyarokon múlik, hogy megcselekedjük-e a küldetést, amely szerint „a Kárpát-medence szüli az emberiség számára a jövőt." Május 1-én, fejünk felett haló, mint megvilágosító, áldott Nap a Világ Győzelmes Királynője ünnepén, Magyarország csillagzatának az Ic pontjára, alapvető „támaszkodási” pontjára, nemzeti hovatartozásunk „talapzatára” lép! Ha képesek vagyunk megérteni az ünnep jelentőségét, s ha képesek vagyunk felmérni a számtalan értékes különbözőségeink mellett a bennünk rejlő közöset, hogy Mária országában, Krisztusban, magyarként, összetartozunk, akkor Égi édesanyánk óvó erejével képesek leszünk a Világkormány helyett, a Világkirályhoz kormányozni a jövőt!
Minden év május első napjaiban, a fejünk felett szokásos évköri útján haladó, mindent tudati megvilágosodásba hozó, áldott Nap Magyarország csillagzatának az úgynevezett Ic pontjára, nemzeti horoszkópunk alapvető „támaszkodási” pontjára, „talapzatára” „lép”, megvilágítva ezzelközösségi sorsunk kiindulópontját, szellemi-, lelki-, s fizikai fundamentumát, valamint nemzeti előrehaladásunk irányát.
A 2024-es, úgynevezett Szolár évünkben azonban az Ég úgy rendelte, hogy hazánk Ic pontján éppen a számunkra oly kedves, és ismerős „Magyarok csillaga”, a Jupiter - a még oly harcias idők ellenére is - segítő „kezet” nyújt, a magyar identitás, a hit, s a hitvallás erősítésében nemzeti „hovatartozásunkat” illetően!
Mert május 1. - a magyarok életében oly fontos Fülöp apostol napja, s a Világ győzelmes Királynője ünnepe - most is üzen!
(Szolár Nap-R. Ic együttállás feszült szembenállásban „harcias” a szolár Marssal, segítő királytrigonban a szolár Szűz Vénusszal és a R. Ascendenssel és bolygóival)
Ám kezdjük az elején!
A Természet törvénye a Teljesség. „Nagyban”, a makrokozmikus teremtett világban, s „kicsiben” az ember mikrokozmikus (testi) világában is az Élet az egészre, a teljesre törekszik, azaz „kitölti” az általunk nem működtetett”, hiányzó űrt...
Ezért bármely hiányzó, vagy alulműködtetett „részt” - a nemzeti egységet, összetartozás-élményt, békességet, téves érzeli és tudati hozzáállást-, „kitölt” valamivel... Nemzeti széthúzással, polarizáltsággal, békétlenséggel, betegséggel...
A kétarcú földi világban pedig - amint oly sokszor írni szoktam -, még a legharmonikusabb bolygókonstelláció is okozhat zavart, amint „összetalálkozik” a szabad akarattal rendelkező emberrel... Mert mindig az a kérdés mit kezdünk vele? Hőn szeretett, beszédes példám, hogy egy (marsikus) késsel, az Életnek nevezett éltető kenyérre keresztet is lehet vetni, majd megszelni azt, vagy életet lehet kioltani általa... Rajtunk áll, mit kezdünk vele...
A fejünk felett - Magyarország e kiemelt pontján - ható planétakonstellációkról írhatnám ugyanis - hogy 2024. május első napjaiban, a Nap-Plútó kvadrát elsöprő ereje ellenére is -, óriási lehetőség áll az emberiség előtt, hiszen:
- a Mars, a cselekvő, tetterő bolygóenergiája április 30-val saját otthonába, a Kos csillagjegybe lépett.
- Mindeközben - ezzel szinte egyidőben -, április 29-én, a harmóniára, békességre törekvő Vénusz érzelmi minősége szintén saját otthonába, a Bika csillagjegybe tért,
ezzel pedig a létezést működtető két „fél”, az aktív és passzív, egymást feltételező, teremtést fenntartó, s indukáló, hullámzó erőtér a legjobb „tudása” szerint lenne képes kifejteni a tettrekészség (Mars) és a békés szelídség (Vénusz) erőit általunk, férfiak és nők által, itt, a földi létben...
A cselekvéseinkért „felelős” Mars ráadásul „összeölelkezik” az égbolton az oly sokat említett csodálatos „lehetőséggel”, a Halakban álló Neptun, krisztusi erőterével, a körülöttünk , s bennünk ható történéseket magasabb szellemi síkra emelni képes Unio mystica elvével. Ezzel pedig személyes világunkat, sőt a kozmosz, s a külvilág erőit is életető mozgásban tartó, aktív és passzív erőtér tisztán, békésen átélhető volna, amely pedig szelíd határozottsággal segítené a cselekvéseinket a háborgás, az agresszió, s a nyers erőszak helyett... S a Bika Vénuszi az egészséges biztonságféltésével megakadályozhatná, nehogy a kollektív világi téboly, még nagyobb kollektív erőszakba (Kos Mars-Halak Neptun)..., vagy „váratlan túlzásokba”, - hogy szószerinti fordítást használjak - „hatalmas robbanásba” torkolljék... (Jupiter-Uránusz)
S mit látunk, magunk körül, ha körbenézünk?
Nyers erőszakot, irracionális cselekedeteket, zavargásokat, kevesek számára hasznos, öncélú, figyelemelterelő zavarkeltést, tömegek valóságtól való elrugaszkodottságát, soha korábban hazánkban nem tapasztalt személyes bosszút, szerte a világban pedig a természet háborgását, különféle léptékű társadalmi zavargásokat, erőszakot, valamint a végzetesség irányába is sodród(hat)ó háborúkat...
Miért?
Mert a csodálatosan is „használható” planéta-erőket tömegével alacsony, zsigeri szinten élik át... S mert a krisztusi szeretet „Minden Egy” unio Mystica elve helyett a nem a Jóisten Mindent átható szépséges szeretetével „ölelkeznek”, s békéjével töltekeznek, hanem - Halak Neptun alacsony olvasatával, a zavarkelésben érdekelt, alantas, kisszerű, öncélú, önérdeket leplező, földi erőkkel „olvadnak” egybe. (KosMars-Halak Neptun együttállás) Ez pedig a szelíd magasztosság helyett, elvakulttá, agresszivá, elbódítottá irracionálissá teszi az emberi cselekvéseket...
De hogy egy negyedik fontos erőtér „kétarcúságát” is megemlítsem:
a - Nap égi haladása okán, a május 19-től, azaz éppen a Szentlélek kiáradásának Pünkösdi ünnepétől (!) a Nap által aktiválódó, Bikában álló Jupiter-Uránuszi együttállását említsem, amely a magyarság „önfelismerését”, a magyar nemzettudat sorsátalakító, szellemi ébredését, s általában az összetett, emelkedett emberi gondolkodás „berobbanását” is jelképezhetné, ám e helyett, mintha csak a biztonságot, s az anyagi világot megrázó, megkérdőjelező, kiszámíthatatlanná tevő, „nagy robbanásaival” ijesztgetne bennünket ez a konstelláció is...
Miért?
Mert bizony a bolygóerők tiszta megéléséhez, a mi emberi tisztaságunkra, józanságunkra, lelki és szellemi emelkedettségünkre volna szükség!
Azaz, hogy visszatérjek a nyitó gondolatsorhoz, Ha nem tiszta lelkülettel, s tudatossággal, azaz emelkedett erőtérrel „töltjük” ki a bennünk és körülöttünk létező energetikai teret, akkor a fent említett „hiányzó űrt” kitölti majd valami más..., valami alantas, a teljesség jegyében...
Mit tehetünk azért, hogy ez ne így legyen? Hogy életet termővé váljanak a kozmoszból érkező energiák?
Mit tehetünk mindezért mi, magyarnak született emberek, hogy betöltsük a nemzeti küldetést?
Tudati és lelki emelkedést... Értelmes, nyitott odafigyelést...S az égi erőkkel való „ölelkezést”...
Mikor? Május első napjaiban?
Hol? Bárhol, ahol képesek vagyunk az isteni erőkhöz emelkedni! A Jóistent átöelni... , s ezzel az erőtérrel helyesen cselekedni!
Miért épp most? Mert szakrális tér-idő „helyen” járunk közösségi létünkben...
Hol? A nemzet (asztrológiai) talapzatán, az IC-ponton, a nemzet fizikai-lelki-szellemi fundamentumán... Azon a talapzaton, amely kiindulási, elrugaszkodási, támaszkodási pont nemzeti hovatartozásunkat illetően.
A nemzet fundamentuma...
Magyarország mundán horoszkópjában, azaz jelenlegi államformánk csillagzatában a fejünk felett haladó áldott Nap, ugyanis minden évben, április 30- május 1-vel „lép” rá az úgynevezett Ic pontra, azaz közös nemzeti sorsunk „talapzatára”. A nemzet a fundamentumára...
Ez az évköri pont olyan alapvetés, amely meghatározza a hovatartozásunkat, a gyökereinket, „irányba állítja” a teremtett világ, a nagybetűs Élet értékeihez való hozzáállásunkat, s megmutatja a jövőbevezető helyes útirányunkat. (Ic-Mc tengely, a "gyökereinkre" támaszkodás és a kivezető, előremutató út asztrológiai tengelye)
A mundán, tehát társadalom-, azaz világ-asztrológiában - amely egy népnek, egy nemzetnek a sorsát a szent időben, szent helyen elvégezendő sorsfeladatát hivatott feltérképezni -, ezt az „alátámasztási”, támaszkodási, kiindulási pontot Ic-nek, azaz „gyökérnek” nevezzük.
Magyarország esetében ez a pont az évkörben minden év május 1-re esik...
2024-es, úgynevezett Szolár évünkben azonban az Égiek úgy rendelték, hogy hazánk Ic pontján éppen a számunkra oly kedves és ismerős „Magyarok csillaga”, a Jupiter - a még oly harcias idők ellenére is - segítő „kezet” nyújt, a magyar identitás, a hit, s a hitvallás erősítésében nemzeti „hovatartozásunkat” illetően! (Szolár Nap-R. Ic együttállás feszült szembenállásban „harcias” a szolár Marssal, segítő királytrigonban a szolár Szűz Vénusszal és a R. Ascendenssel és bolygóival)
Beszédes naptári pont, ám nem az ateista, marxista, munkásmozgalmi munka ünnepe okán...
Erről a téves világi síkról, ugyanis egy jóval magasabb, spirituális magasságba emelkedve ez a tér-idő minőség megmutatja igazi hovatartozásunk, szellemi-lelki gyökereink lényegét!
Ez a naptári nap ugyanis a szkíta-térítő Fülöp apostol ünnepnapja a szakrális évkörben. Május 1-én emlékezik meg ugyanis a keresztény naptár Jézus azon tanítványáról, aki őseinknek, a szkítáknak vitte el Jézus feltámadásának örömhírét.
Ez a ránk alapjaiban ható üzenet kifejezi mindazt, amire szellemi értelemben támaszkodhatunk, amely megmutatja valóságos fizikai gyökereinket, s amely egyben erkölcsileg figyelmeztet is arra, hogy ha nem erre az igen magas szellemi-erkölcsi talapzatra támaszkodunk, ha nem ezt tekintjük kiindulópontnak, s ha nem ebben a szellemi, spirituális minőségben kapaszkodunk egymásba, akkor bizony megbillen az „építmény”!
S itt még nincs vége az IC pont szakrális tér-idő analógiájának!
Mert szintén ezen a napon, azaz május 1-én ünnepli a keresztény egyház a XX. Század egyik legnagyobb magyar keresztény misztikusának, a felvidéki Natália nővérnek Jézussal történt látomásai és kinyilatkoztatásai kapcsán, a XII. Pius pápa által, 1942-ben május 1-nek, a „Világ Győzelmes Királynője ünnepévé” emelését.
Hogy mit jelent ez?
Mit jelent mindez egy olyan nemzet életében, amelynek maga a Szűzanya az égi oltalmazója? S amely felajánlva államiságát az Istenszülőnek, Regnum Mariánumnak nevezte önmagát nem is oly rég, a deszakralizációját megelőző időkben?
S mit jelent mindez Natália nővér szavait idézve miszerint:
„Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról a nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az én országomnak diadalmas uralma... Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni… Mindez annyiban sikerülhet, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést.”
Ez nem jelent mást, mint azt a sok-sok évtizedes spirituális „tartozást”, amelynek kiegyenlítésére mi vagyunk hivatottak, ma élő magyarok!
Mert hosszasan lehetne sorolni az egyáltalán nem, vagy csak részben meghallott spirituális üzeneteket, amelyek mindegyike egyazon küldetésről szólnak: a kereszténység védelme Magyarországról fog elindulni a végső időkben....
Ezért éppen ideje volna ép ésszel felismerni, hogy a látható világ fölötti, a valóságosan létező szellemvilág felé erős az elköteleződésünk, azonban tartozásunk is van!
Ideje volna felismerni, hogy az Égi Szűz valódi erők közvetítője. Élő valóság. Égi személy, akire támaszkodva, Erő, amelyhez erkölcsileg nap, mint nap igazodva képesek vagyunk szellemi feladatainkat felvállalni, s e feladatokon keresztül a „sarkunkat taposó” Világkormány helyett, a Világkirályhoz jutni!
A világ szellemi-lelki megújhodásáért vállalt küzdelmünkről más és más formában, oly sokan szóltak már, Pió Atyától, Natália nővéren keresztül, II János Pál pápán, Nepál Buddhista szerzetesein át, Wass Albertig...
"Csak" hinnünk kell, s a rendelt idővel összhangban értő módon cselekednünk! Mert mi, a jelenkor magyarjai vagyunk azok, akik a felfelé ívelő pályán tarthatják továbbra is Magyarország sorsát, s megfordíthatják a szakadék szélére táncoló világ irányát!
Ne feledjük, Égi édesanyánk is óvó tekintettel néz ránk, s csak a mi helyes cselekedeteinkre ránk!
