Ha van egymillió imádkozó magyar – Kossuth téri közös ima a nemzet talapzatán
„Ha van egymillió imádkozó magyar” – Kossuth téri közös ima hazánk Ic pontján, a nemzet talapzatán
(2023. április 30. – május 1.)
„Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a holnaptól...” - idézte Mindszenthy Józsefet Ferenc pápa, akinek látogatása – amint azt az "Isten nézőpontja, a Teremtés értékrendje" című anyagban is írtam - hazánk szellemi-lelki, s fizikai stabilitását jelentő szakrális pontján, Magyarország mundán asztrológiai képletének Ic pontján, azaz a nemzet fizikai és identitásbéli „talapzatán” áll.
Rajtunk, ma élő, Istenben, hazában, nemzetben, családban gondolkodó embereken múlik, hogy elhisszük- e, hogy megcselekedjük-e a küldetést, amely szerint „a Kárpát-medence szüli az emberiség számára a jövőt.
Ha képesek vagyunk a spirituális feladatainkat felvállalni, ha képesek vagyunk elfogadni a számtalan szebbnél szebb, értékes különbözőségeinket, s ha képesek vagyunk felismerni a mindannyiunkban közöset: hogy ezer éves keresztény államiságunkban, s még régebbi keresztény gyökereinkben, Mária országában, s Krisztusban összetartozunk, akkor a „sarkunkat taposó” Világkormány helyett, képesek leszünk a Világkirályhoz jutni...
Spirituális értelemben erről szól a közeledő - a nemzet főterén és a kárpát-medence megannyi pontján, lélekben együvé tartozó - közös, testvéri ima.
A nemzet fundamentuma...
Magyarország mundán horoszkópjában, azaz jelenlegi államformánk csillagzatában a fejünk felett haladó áldott Nap, ugyanis minden évben, április 30- május 1-vel „lép” rá az úgynevezett Ic pontra, azaz közös nemzeti sorsunk „talapzatára”. A nemzet a fundamentumára...
Ez az évköri pont olyan alapvetés, amely meghatározza a hovatartozásunkat, a gyökereinket, „irányba állítja” a teremtett világ, a nagybetűs Élet értékeihez való hozzáállásunkat, s megmutatja a jövőbevezető helyes útirányunkat. (Ic-Mc tengely, a "gyökereinkre" támaszkodás és a kivezető, előremutató út asztrológiai tengelye)
A mundán, tehát társadalom-, azaz világ-asztrológiában - amely egy népnek, egy nemzetnek a sorsát a szent időben, szent helyen elvégezendő sorsfeladatát hivatott feltérképezni -, ezt az „alátámasztási”, támaszkodási, kiindulási pontot Ic-nek, azaz „gyökérnek” nevezzük. Magyarország esetében ez a pont az évkörben minden év május 1-re esik...
Beszédes naptári pont, ám nem a marxista, munkásmozgalmi munka ünnepe okán...
Erről a téves világi síkról, ugyanis egy jóval magasabb, spirituális magasságba emelkedve ez a tér-idő minőség megmutatja igazi hovatartozásunk, szellemi-lelki gyökereink lényegét!
Ez a naptári nap ugyanis a szkíta-térítő Fülöp apostol ünnepnapja a szakrális évkörben. Május 1-én emlékezik meg ugyanis a keresztény naptár Jézus azon tanítványáról, aki őseinknek, a szkítáknak vitte el Jézus feltámadásának örömhírét.
Ez a ránk alapjaiban ható üzenet kifejezi mindazt, amire szellemi értelemben támaszkodhatunk, amely megmutatja valóságos fizikai gyökereinket, s amely egyben erkölcsileg figyelmeztet is arra, hogy ha nem erre az igen magas szellemi-erkölcsi talapzatra támaszkodunk, ha nem ezt tekintjük kiindulópontnak, s ha nem ebben a szellemi, spirituális minőségben kapaszkodunk egymásba, akkor bizony megbillen az „építmény”!
S itt még nincs vége az IC pont szakrális tér-idő analógiájának!
Mert szintén ezen a napon, azaz május 1-én ünnepli a keresztény egyház a XX. Század egyik legnagyobb magyar keresztény misztikusának, a felvidéki Natália nővérnek Jézussal történt látomásai és kinyilatkoztatásai kapcsán, a XII. Pius pápa által, 1942-ben május 1-nek, a „Világ Győzelmes Királynője ünnepévé” emelését.
Hogy mit jelent ez? Mit jelent mindez egy olyan nemzet életében, amelynek maga a Szűzanya az égi oltalmazója? S amely felajánlva államiságát az Istenszülőnek, Regnum Mariánumnak nevezte önmagát nem is oly rég, a deszakralizációját megelőző időkben? S mit jelent mindez Natália nővér szavait idézve miszerint:
„Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról a nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az én országomnak diadalmas uralma... Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni… Mindez annyiban sikerülhet, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést.”
Ez nem jelent mást, mint azt a sok-sok évtizedes spirituális „tartozást”, amelynek kiegyenlítésére mi vagyunk hivatottak, ma élő magyarok!
Mert hosszasan lehetne sorolni az egyáltalán nem, vagy csak részben meghallott spirituális üzeneteket, amelyek mindegyike egyazon küldetésről szólnak: a kereszténység védelme Magyarországról fog elindulni a végső időkben....
Ezért éppen ideje volna ép ésszel felismerni, hogy a látható világ fölötti, a valóságosan létező szellemvilág felé erős az elköteleződésünk, azonban tartozásunk is van!
Ideje volna felismerni, hogy az Égi Szűz valódi erők közvetítője. Élő valóság. Égi személy, akire támaszkodva, Erő, amelyhez erkölcsileg nap, mint nap igazodva képesek vagyunk szellemi feladatainkat felvállalni, s e feladatokon keresztül a „sarkunkat taposó” Világkormány helyett, a Világkirályhoz jutni!
A világ szellemi-lelki megújhodásáért vállalt küzdelmünkről más és más formában, oly sokan szóltak már, Pió Atyától, Natália nővéren keresztül, II János Pál pápán, Nepál Buddhista szerzetesein át, Wass Albertig...
"Csak" hinnünk kell, s a rendelt idővel összhangban értő módon cselekednünk! Mert mi, a jelenkor magyarjai vagyunk azok, akik a felfelé ívelő pályán tarthatják továbbra is Magyarország sorsát, s megfordíthatják a szakadék szélére táncoló világ irányát!
Ha lesz egymillió, lélekben összekapaszkodó, imádkozó magyar...
