Ébresztő az „esztendő reggelén”...  - A tavaszi nap-éj egyenlőség napja

Ébresztő az „esztendő reggelén”...  - A tavaszi nap-éj egyenlőség napja

De jó is volna, ha a Teremtő Istenben hívő, mai ember a rend és a káosz pengeélen táncoló határán fölfogná, hogy nem itt tartana az ember által alkotott világ, ha megőrizte volna tudatában a teremtett világ egységes rendjét, a Mindenség Egységét, egylényegűségét, az Egy, örök Igazságot és a belőle fakadó, minden teremtményre, minden élő organizmus működési elvére vonatkozó, isteni rendet, azaz kozmikus törvényt. Magát az Unio Mystica elvét. Mert mindeközben a világi nihilt, az istentelen káoszt teremtő, a világot, s az emberi lelkeket birtokba vevő ördögi elv, s annak világuralmi terveket szövögető szolgái, jót röhögnek a becsapott és összezavart, egymással veszekedő áldozatokon... Ébresztő!

Március 20-án, az Életadó, életünket tudati megvilágításba hozó, mindent értő világosságba borító áldott Nap, az Isten által teremtett világ szabályos ritmusa szerint az Egyenlítőn halad át, hogy a Kos csillagjegy 0. fokára lépve uralomra lépjen...

Ez a szent pillanat, a tavaszi nap-éj egyenlőség napja. A kikelet, a tavaszpont, a csillagászati tavasz, s az asztrológiai évkezdet kitüntetett pillanata. Az „esztendő reggele”, azaz az életet garantáló Fény uralomra kerülésének évkezdő ünnepe.

Mert ekkor, az “alsó világból”, a “sötétség birodalmából” a fejünk felett haladó Nap „átlép” a Földi Egyenlítőn a Fény "felső birodalmába", hogy ezzel a földi életünkben – ha csak egy törékeny pillanatra pillanatra ugyan, de 12 óra hosszat töltsön a fényes, nappali órákban, s ugyanígy 12 órát időzzön a pihentető sötétség éjszakai időszakában -, mielőtt átadja hatalmát a sokasodó fény, az egyre hosszabbodó nappalok, s a növekedés termékeny időszakának...

Értjük-e igazán, hogy az újjászületés miféle csodája árad ilyenkor a Földi világra, amely a tél tetszhalott,elszürkült, állapotát, a mélybe, a földbe, a gyökérbe visszahúzódott életerejét, egycsapásra, néhány nap leforgása alatt feltámasztja és zsendülésbe hozza, a mélyben búvó magot, az ágba rejtett életet, zöldellésre, újjászületésre sarkallja...

S értjük-e igazán micsoda teremtő erő jár körülöttünk, ölel át bennünket, s miféle ébresztő erő hatol keresztül rajtunk, ha tudatosan élünk vele... 

Az ókori nagy kultúrák, mindegyike megemlékezett, a Nagy Anyatermészet ébredésének, termékennyé válásának ünnepéről. Ezt "keresztelte" meg a kereszténység , Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával, majd a Tavaszi Nap-éj egyenlőségtől számított húsvéti feltámadással.

Ilyenkor az „évkerék” oly pontján jár emberi létünk, amikor az éltető Nap aranyló sugarai épp merőlegesen sugározzák fényüket a Föld bolygó forgástengelyére. Ezáltal épp keleten kél, s nyugaton nyugszik az emberéletet mindennapjait befolyásoló, éltető Nap. Innen a szépséges magyar szó, Kikelet.

Ebben a kozmikus pillanatban, a szakrális évkör két egymást keresztező tengelye négy egyenlő részre, négy fordulatra (tavaszi- és őszi nap-éj egyenlőség, nyári- és téli napforduló) osztja az egy kerek esztendőt. 

A szimbólumok képi világában, ez maga a körbe írt kereszt, a köröszt, azaz kört osztó kereszt rajzolata, a teremtett világ kozmikus törvényének jelképi ábrázolása.

De ez maga a Horoszkóp,  a „Nap-kép” asztrológiai mintázata is, csakúgy, mint az archaikus naptemplomok alaprajza, az árpád kori keletelő templomok rajzolata, azaz a földi négyesség Isten által embernek teremtett világa.  

Az egyensúly, a harmónia, az arányosság, a tökéletesség, a rendezettség, a rendszer-elvűség szimbóluma.

De jó volna, ha a ma embere is eljutna oda, ahol már a kereszténység kezdetén is járt... Hogy a szakrális őshagyomány, az abból kifejlődő keresztény szimbólumok: a szakrális évkör és annak keresztény ünnepekké nemesedő napjai, valamint a teremtett világ kozmikus, tehát rendezett törvényszerűségeit jelképekbe foglaló ősi asztrológia szimbólumrendszere egy, azonos tőről fakad. Mind Istentől ered. Nem ellenségei egymásnak...

S de jó is volna, ha a Teremtő Istenben hívő, mai ember a rend és a káosz pengeélen táncoló határán mindezt fölfogná... Fölfogná, hogy nem itt tartana az ember által alkotott világ, ha megőrizte volna tudatában a teremtett világ egységes rendjét, az Unio Mystica elvét... Mert mindeközben a világi nihilt, az istentelen káoszt megteremtő, a világot, s az emberi lelkeket birtokba vevő ördögi elv, s annak világuralmi terveket szövögető szolgái, jót röhögnek a becsapott és összezavart, egymással veszekedő áldozatokon...

Éledjen hát a spirituális életösztön!

S vele együtt éledjen a mindennapi, gyakorlati életösztön is, s gondolkodjon végre az ember, hogy meg tudja különböztetni egymástól az Életet éltető, s az Életet elvevő elveket, tetteket, hangokat, embereket! 

Mert az ördögi zűrzavar, a kevesek globális érdeke, a centralizált élet minden szegmensét át, meg átszövő, önző hatalmi vágy mára már nem(csak) gazdasági, geopolitikai, pénzügyi, társadalmi probléma. Hiszen tudati áthangolás zajlik az illúziókeltés Istentelen, mesteri eszközeivel!

Folytatjuk a Nap-éj egyenlőség asztrológiai képletével...