Kőbe vésett küldetés... – a nemzet sorsfeladata és a Nap-Szaturnusz együttállás
Kőbe vésett küldetés... – a nemzet sorsfeladata és a Nap-Szaturnusz együttállás
Magyarország sorsfeladata 2. rész
Újítás, útmutatás, emberarcú jövőt formáló példamutatás...
Minden év február közepén a fejünk felett haladó áldott Nap éves útján járva megvilágítja a nemzet sorsfeladatát - a nemzet sorsával foglalkozó mundán asztrológia nyelvén szólva, Magyarország Vízöntő karmapontját - hogy ezekben a napokban különös erővel figyelmeztesse hazánkat az Istentől kapott, s Isten színe előtt vállalt sorsfeladatára.
Idén azonban még ennél is többről van szó...
Mert nem „csak” a Nap, hanem a Szaturnusz sorsbolygó - a tradíció, a stabilitás, a sziklaszilárd kitartás, a „köbe vésett” hagyomány
bolygóanalógiája is - „kézenfogva járva” a Nappal (Nap-Szaturnusz együttállás) - koncentrált hangsúllyal figyelmezteti a nemzetet a közösségi küldetésére.
„Kőbe vési” Magyarország sorsfeladatát...
Mert, ahogyan Wass Albert írja, „a víz szalad, de a kő marad...”, s a fejünk felett ható égi jelek Magyarország csillagtérképére vetítve arra hívnak bennünket, hogy "véssük köbe" a küldetést!
S határozott éleslátással, sziklaszilárd tudatossággal figyeljük az újra és újra döbbenetet okozó, változékony és felforgató világi történéseket, az elhangzott szavakat, az éterbe kiáltott szólamokat, azaz közös társadalmi életünk óva intő, „beszédes” jeleit...
Mert a mi „kőbe vésett” ragaszkodásunk,
a nemzet jövőjéért vállalt szaturnuszi felelősségtudatunk,
fegyelmezettségünk és "kőkemény" kitartásunk kell ahhoz, hogy
értő módon helytálljunk a Teremtőtől kapott, s az 1989. október 23-án vállalt, jelenleg aktuális, „vízöntős” küldetésünkben... (Nap-Szaturnusz-Mo. R. karmapont együttállás)
Hogy beteljesítsük azt a magyar - Vízöntő égisze alatt álló, "vízöntős" analógiákat felsorakoztató -sorsfeladatot, amely képes utat mutatni, megújítani, igazi szabadság eszményt adni - a platonikus világidő fogalma szerinti - szintén Vízöntő égisze alatt álló világkorszakban.
Sokszor elhangzott már a nagyon nehéz, feszültséggel és óriási változásokkal járó Szaturnusz-Uránusz kvadrát kapcsán, hogy az emberiség ezekben az években „izzadja ki” az előttünk álló, bő kétezer éves, úgynevezett platonikus világkorszak ideológiáját, amelynek világnézeti "háborújában" hazánk kulcsfontosságú szerepet vállal...
Olyan küldetést, amelyet a maga szavaival, s világlátásával a XX. Század legnagyobb keresztény misztikusa, Pio Atya úgy fogalmazott meg hogy:
“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük... Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre...
S hogy mit jelent ez a szakrális pont a Vízöntő Zodiákusában?
Azaz, mit jelent a Vízöntő karma?
Újítást, útmutatást, emberarcú jövőt formáló példamutatást...
A Vízöntő küldetés ugyanis az egyik legnemesebb, legújítóbb, a szabadság szent eszméjét fennen hirdető karma.
Olyan humánus, emberarcú, forradalmi ideológia, amely a társadalmi igazságossággal, a népjóléti, szociális intézkedéseivel szembe megy a gyarmatosító ideológiájú, mindig másokat kihasználó, birodalmi múlttal.
Eredeti, „külön-utas” megoldásokat vállal az ember, s az emberiség érdekében.
Persze félünk a fenti szavaktól...
Nemcsak azért, mert túlságosan is nagyívűek egy sokat sérült, ennek okán egyszerre szerény, ám valójában kishitűvé vált, ám a lelke mélyén nagyon is büszke nemzet számára, hanem azért is mert, ebben - a Halak Neptun okán - végtelenül álszent, „átmeneti” időszakban, azok, akik ma „külön-utasnak”, "forradalminak", "haladónak" hívják önmagukat, azok valójában, letagadva a véres és mindig másokat kizsákmányoló ideológiai eredetüket, beleragadtak a múltba...
Mert:
- Akik ma „szabadságot” kiáltanak, azok egyre agresszívebben kapaszkodnak a múltba, s alantas harcot vívnak a Vízöntő sorsfeladatot végrehajtó, jövőbemutató, a világi árral is szembemenő, újító magyar megoldásokkal. (sz. 8.H Uránusz kvadrát Szaturnusz)
-A „sokszínűség” jegyében támadják a valójában egyetlen jövőt formáló, életet teremtő, emberarcú, „vízöntős” sokszínűséget: a nemzetet, a családot, a gyermeket. (Mo. R, Ic – Uránusz együttállás és fényszögei)
-Az emberbarát, életet védő hazával, s a haza közösségi érdekével szemben, a kevesek érdekét szolgáló, globálisan centralizáltat éltetik. (Bak Plútó és fényszögei)
- A Vízöntő „jellemrajzát” valóságosan megtestesítő, így széles tömegeket támogató, emberséges jövőkép helyett,
a többszázmillió ember haláláért és megnyomorításáért felelős, átöltözött, bukott múltat éltetik...
- Az élhető életet támogató, a kiszolgáltatottságot kerülő, önfenntartó, szerves társadalomkép helyett,
az életet nihilizmusba taszító, az Élet természetes körforgását deviánsan megakasztó, kiszolgáltatott, szervetlen társadalomkép mellett voksolnak.
(Sz. 8-as házból támadó Uránusz...)
Vagyis összekeverik az újító reformot, az isteni rend helyreállítása melletti, forradalmi kiállást, a nihilizmusba, káoszba torkolló elvtelen lázítással.
Azaz a Vízöntőkor nagy kérdését: a kozmikus hierarchiát, az anarchiával...
Mindennek tudatában érdemes elgondolkodni azon, mekkora feladatot szánt nekünk az Ég azzal, hogy Vízöntő sorsfeladattal bízta meg a magyar nemzetet, amely bő harminc éve küzd már a hatalmas feladattal, hogy felismerve régi önmagát, szellemi munícióit, s égi támogatóit,
eltávolodjon végre a mindig másokat szolgáló múlttól, a birodalmi érdekeknek való kiszolgáltatottságtól, s beteljesítse küldetését...
Mert a nemzet három évtizede azon dolgozik, hogy lehántsa végre magáról a történelem embertelen, igazságtalan, ám mára szépen átcsomagolt múltját,
s forradalmi, újító módon reprodukálja az egykor egészségesen működő természeteset, Életet fenntartó, szerves társadalmat...
Óriási feladat egy olyan korban, amely bár a verbalitás teljes eszköztárával a szabadságról beszél,
mégsem volt soha, senki, semmikor
oly módon ellenőrzött, irányított és kiszolgáltatott a régmúltban gyökerező, annak haszonszerzéséből táplálkozó, önmagát mindig mindenki fölé helyező, ám soha senki által meg nem választott ellenőrző és parancsosztó háttér hatalomnak, mint manapság.
Éppen ezért értenünk kell, hogy - különösen ezekben a február közepi napokban - mennyire fontos az előremutató nemzeti küldetésünket tudatosítani,
azt a saját stabilitásunk érdekében is mások számára követendő példaként állítani,
s koncentrált összetartással azt teljesíteni,
az emberiség egy olyan korszakában, amely oly módon értelmezi félre a teremtett világ szabadságát, hogy éppen a Teremtés lényegét:
a földi élet poláris, egymást kiegészítő és egymást feltételező „kétarcú” áramlását,
az aktív és passzív energiák teremtő erejű különbözőségét, ebből fakadóan életet fenntartó és átörökítő férfias és nőies elvek egyensúlyt teremtő tézisét dobja el magától...
Óvjad hát magyar a „kőbe vésett” küldetést!
