MÁRIA-MÁGIA - szeptember 12. Mária szent neve napja

Mária-mágia –  Mária szent neve napja

szeptember 12.

 

Nincs még egy olyan történelmi személy, nincs még egy olyan misztikus női teremtmény, s nincs még egy olyan mágikus női név, amelyhez annyi fohász, annyi bánat, annyi hála, s annyi szeretet irányult volna, mint Szűz Máriához. Nevének tisztelete már kezdetektől fogva jelentős, ám a középkori szómisztikában virágzik fel nevének öt betűje, mint az öt „igen nagy jótétemény”, s az öt „életet befolyásoló”, „nömös és drágalátos” kő jelképe. Mária szent nevét ünnepli a keresztény világ szeptember 12-én.

 

„A név kötelez” - szól az ókori mondás, hiszen a név minden régi nagy kultúrában varázserővel bír.

Az emberiség ősidők óta számon tartja egy-egy név jelentésének misztikus voltát, hiszen ahogyan a régiek mondták: „A név előjel”, „a név jósjel”, amely gyakran intő és figyelmeztető jel is egyben, hiszen „a név elárulja viselőjét.”. Régen nem a balga véletlen, s nem is egy könnyed pillanat okán választottak nevet egy gyermeknek, mivel úgy tartották:

 

 

 

A név, maga az ember...

 

Mária a legfőbb anya, az anyai szeret mintája, az áldozathozatal és a szenvedés magasztos viselésének a példája, az elesettek gyógyítója, az emberek oltalmazója, a magyarok nagyasszonya, a magyar hagyomány Boldogasszonya, Magyarország királynéja, a világ megszabadítója, - magyar közbenjárásra, 1942 óta hivatalosan is - a Világ Győzelmes Királynéja.  

Emberi nagyságát, nevének dicsőségét, azonban már az első századok óta hirdették. De bő másfél évezrede - a 431- es efezusi zsinaton történt Istenszülővé nyilvánítása óta, majd Bécs 1683-as, s Buda 1686-os török alóli felszabadulása okán XI. Ince pápa által, szent nevének ünnepnappá emelése óta - bizonyosan nem élt még egy olyan női teremtmény a földön, akinek misztikus alakjához és mágikus nevéhez annyi elhullajtott könnycsepp, s annyi örök hála irányult volna.

 

Megszámlálhatatlan a

sugárzó lényéhez kapcsolt jelképek és szimbólumok allegóriája...

az emberi nagyságához, s rendíthetetlen elkötelezettségéhez társított név szinonimája,

a csodatevéséről, közbenjárásáról elhíresült kegyhelyek, kápolnák, templomok, s bazilikák száma

a gyógyító, oltalmazó szerepéből fakadóan a nevéhez társított gyógyító növények sora,

a tündöklő szépségéről, ragyogó jelleméről mintázott oltárképek, rózsafűzérek, szentképek, és szobrok példája,

gazdagító, tápláló, boldogító oltalmát hirdető források, erdők, ligetek,

s óvó, féltő, anyai védelmét segítségül hívó városok, falvak, nevének a sora...

S ki tudja mennyi a nevére keresztelt ismert és ismeretlen leányok száma...

 

Temérdek a fohász, amely két évezred alatt az ő nevét szólította...

Se szeri, se száma a hadba indulóknak az imája,

a csatéren harcolókért hullajtott könnycseppek száma,

az otthonukba visszavártakért elhangzott imádságok sora,

a hazájukba visszavágyó könyörgők száma,

a gyermekéért,

a szűkségben, betegségben, ínségben szenvedőkért elmondott könyörgő szavak árja,

s a halálos ágyukon elbúcsúzok sora...

 

 

M.A.R.I.A – Keresztény szómágia

 Öt betű, öt nemes tulajdonság, öt csodatévő drágakő...

 

...avagy ahogyan a középkori szómágia szerint az Érsekújvári-kódex, valamint – ahogyan Bálint Sándor az ünnepi kalendáriuma is megfogalmazza - „a középkor „híres, misztikus természetrajza a Physiologus”, amely a „drágaköveknek is titokzatos-szimbolikus jelentőséget és erőt tulajdonít” Mária öt szent betűje az öt „igen nagy jótétemény”, s az öt „életet befolyásoló”, „nömös és drágalátos” kő szimbóluma.

 

 

 

Mária neve iránti érdeklődés a kezdetektől fogva erősen élt a köztudatban.

Míg Jézus nyelvén, az arámi nyelven neve az Úr (Mara) szóból származtatva úrnőt jelent, a kora keresztény görög atyáknál három megnevezés is szerepel: az „úrnő”, a „megvilágosító” és „a tenger mirhája” értelemben.

Az V. században élt a későbbi Csáktornyán született bibliafordító (Vulgata versio), Betlehemi remete, Remete szent Pál életrajzírója, így a magyar Pálosok eszmei atyja - Szent Jeromos pedig „Mare”, azaz „tenger csillagának” nevezi a Szent Szüzet.

 

A XI. Században élt Szent Anzelm pedig vezércsillagnak nevezte Máriát, a Világ Világosságának, Jézusnak az Édesanyját.

 

A X-XI században - az arra méltatlan gyermekpápáktól, nőpápáról, a pornokráciával elfertőződött, a vásárolható egyházi tisztségek osztogatásáig, majd az egyházi és világi hatalomgyakorlás konfliktusáig, azaz az invesztitúra harcokig bezáruló - botrányairól elhíresült római egyház ellenében megszülető Cluny reformmozgalom az „Irgalmasság anyjának” és a „Világ királynőjének” nevezte Szűz Máriát. 

 

A Temesváron született, Boldog Temesvári Pelbárt skolasztikus író és hitprédikátor pedig a kedvelt középkori szómisztikát idézte Mária őt betűjeének a megértésére. Eszerint a Szent Szűz nevének öt betűje, „öt nagy jótéteményt” jelent, amelyekkel „elárasztja az egész földet...”

A XVI. Században a Nyulak szigetén, Sövényházy Márta kódexmásoló szerzetesnővér keze által született Érsekújvári-kódex Mária öt betűs nevének „Égi titkát”, öt drágakőnek tulajdonított hatással egészíti ki, amelyeknek a viselője az életét is képes befolyásolni általuk.

 

 

 

E középkori szómágia szerint - Bálint Sándor ünnepi kalendáriumából és az Érsekújvári kódexből idézve:

 

az első betű, az M (mater misericordiae et mediatrix), amely „az irgalmasság anyja” jelentését hordozza, s mely betűhöz a középkor misztikus természetrajza, a Physiologus a alapján az Érsekújvári-kódex szerint, a gyöngynek is hívott „a nömös és drágalátos Margaréta nevű kű” társul, amely „ha az ember ütet nála viseli, félelmetös helyön ötet bátorságossá teszi.”

 

A második, az A betű (advocata), amely jelentése szerint, „Ő az emberi nem szószólója”, aki „mindenkiért közben jár az Úrnál”, ezt „a mindenkor áldott betűt” a gyémánt, vagyis „az nömös és drágalatos Adamas nevű kű” szimbolizálja, amely szerint: „mely ember ötet viseli, öszve-háborodott embörök között könnyen békességet szörözhet.”

 

„Harmadszor az R betű (reparatrix ruinae) mind az angyali, mind az emberi romlás helyreállítója, amely „kieszközölte mindnyájunknak az üdvösségét”, s visszaadja „a várakozó szerencsétleneknek az elveszett életet”. Az Érsekújvári-kódex szerint, az R betün „példáztatik az nömös és drágalátos Rubinus nevű kű. A Rubin, mely „igen fényes és setétségeket világosságra változtat, s ”ez kűnek a jóságát és tulajdonságát vallja asszonyunk Mária, „kinek szent élete mind a mennyet, mind a földet, mind az anyaszentegyházat” világosságba borítja.

 

„Negyedszer az I (illuminatrix) jelentése „az egész egyháznak, s a világnak a megvilágosítója”, hiszen „amint a Nap megvilágosít minden csillagot, így Mária egyelmének és dicsőségének a fényével megvilágosít minden szentet, angyalt, s az egész egyházat”. Eszerint az I-hez „az nömös és drágalátos iáspis nevű kű” tartozik. A jáspis olyan drágakő: „az mely ember ötet nála viseli, az ellenségek között ötet bátorságossá teszi... az ő hiveit ördögök ellen megbátorítja...”

 

Végül az utolsó A betű (auxiliatrix) jelentése szerint: „Ő minden szükségben a nyomorúság segítője” ezért is mondja Origenes, II. században élt ókeresztény teológus egy beszédében, hogy „ha a boldogságos szűznél jámborul kopogtatunk... nem tudja megállni, hogy ne könyörüljön meg azon, aki segítségül hívta az ő nevét.” Az A-hoz az „allektorius nemös és drágalátus kű” társul, amely „az ötet viselőket nagy tisztösségre emeli föl. Ez kűnek erejét és tulajdonságát vallja szűz Mária, mert ő ájtatosít jövendőbe az mennyei tisztösségre emeli föl.”

 

Amint a középkori szómisztikában a szent név virágzik:

 

„Mária betűit ötfelé osztva,

Dícső és magasztos mély értelemmel bír,

Melyről az ősrégi hagyomány eképpen ír...”

...Mária neve jelent égi titkot,

 és ez oly nagy titok, mit a véges elme,

megmagyarázni képes úgysem lenne...

...Neki osztályrészül adatott a kincs,

amely a földön egy királynénak sincs...

Az ő szerelmének nincs határa, s vége,

Mert a mennnyországból leragyog a földre...”