Térdre a nemzet hősei előtt, akikért a harang szól! - Július 22-e, a Nándorfehérvári dicsőség napja

Térdre a nemzet hősei előtt, akikért a harang szól!

 

- Július 22-e, a Nándorfehérvári dicsőség napja

 

Ma 565 éve, hogy a magyar nemzet - akkor is és azóta is oly sokszor - a hitével erősítette, a szellemiségével józanította, s a testével védte meg Európát, az akkori keresztény világot. Július 22-én, az 1546-os Nándorfehérvári diadalra emlékezünk!


A magyar történelem tele van a világi gyarlóságon, a mindent birtokolni akaró haszonelvűségen, az emberi hitetlenségen túl létező, magasabbrendű igazságért vívott küzdelmek ihletett pillanataival.

Ilyen volt Nándorfehérvár is, ahol az akkori, 565 évvel előttünk járó hősök védték Európát az idegen rontástól...

 

 

A „természetfelettinek látszó győzelem”

 

III. Callixtus pápa – aki rövid pápaságát teljes mértékben a keresztény Európa megóvására fordította – látta, hogy a Jóisten magyarjai a sokszoros túlerővel szemben magukra maradva miképpen védelmezik az akkori Európát.

Látta, hogy a keresztény eszmeiséget óvó Nándorfehérvári védők: Hunyadi magyarjai és az őket kiegészítő Kapisztrán János keresztesei előtti tisztelet jeléül el kell, hogy rendelje a „természetfelettinek látszó győzelem” megsegítésére a déli harangszót.

Mert Nándorfehérvár hősei azok, akikért valójában mind a mai napig a harang szól! Így vált az Isten segedelmével vívott csata eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszója, a hálaadás harangszaváva.

 

A Magyarország kulcsaként emlegetett Nándorfehérváron a keresztes vitézek szellemi rendíthetetlenségükkel, lelki elköteleződésükkel és testi megfeszítettségükkel szakrális értelemben vett transzfigurációt keltettek életre a cselekedeteik által.

A világraszóló keresztény diadal pápai hírül vételének auguszus 6-i emlékére ezért III. Callixtus elrendelte a világegyházban, hogy minden év augusztus 6-án - Hunyadi hőseinek a tiszteletére és "természetfeletti győzelmének" az emlékére - az Úr színeváltozásának az ünnepnapjaként a Transzfiguráció, másnéven a metamorfózis napját, Jézus isteni dicsőségének a megmutatkozását dicsőítse!

 

A mély, szellemi analógiákat értette még a régmúlt világa. Ezt értette a Hős Hunyadi János kortársa III. Callixtus pápa is...

Aki már a saját korában, a saját szemével látta, miképpen érvényesül a kereszténynek mondott Európában már akkor is, „a keresztes eszmét fölülíró államérdek”... 

 

 

A történelem ismétli önmagát?

„…az ellenség … erőben s létszámban megnövekedve, elmúlt győzelmeinek szerencséjétől dölyfösen és dicsőségittasan szerfölött nagy erőre kapott... miután elfoglalta az említett királyi várost, megfertőzte szentélyeit, rabságot, halált, szolgaságot s egyéb csapásokat zúdított az emberiség legnemesebb nemzetére,

 

...elvette Magyarország koronájának ősi birtokát, városait fölgyújtván, népeit pedig részint leöldösvén, sanyarú szolgaságba hajtván: most újabb csapásra készül...

 

cinkosaival együtt egy keresztény hadjárat kifőzésén jár az esze, abban az alávaló meggyőződésben, hogy nem csupán Magyarországot, hanem az egész nemes keresztény világot a maga uralma alá gyűrheti. Mi több, akkora őrültségre ragadtatta magát, hogy szinte világuralomra tart igényt!”

(Vitéz János levelei és politikai beszédei 1454. szeptember–október)

 

 

Ahogyan mondani szokás: a balga embert nem lehet megmenteni önmagától, ám úgy tűnik a balga világot sem...

Egy biztos, a ”civilizált nyugat”, amely a fél évezrede tartó hatalmas fizikai gyarapodásával, ám ezzel párhuzamosan erkölcsi és szellemi mélyrepülésében, nemzet- és társadalompolitikáját illetően teljes tudathasadásban szenved, s ma sem látja az anyagi haszonelvűségnek és világuralmi terveknek behódolva, hogy a létét fenyegető útvesztő felé tart... (Lásd: Kozmikus Történelem című sorozat)

 

Ahelyett, hogy térhajtásra kényszerítené évszázados megmentőjét, inkább fejet kellene hajtania a magyar nagyság előtt!

 

Mert míg mi hamvaiból feltámadó főnixmadárként a történelem gyalázatos évszázadaiban védelmezve Európát, rendre újjászülettünk - mert életben tartott bennünket a magasabbrendűbe vetett hit, s az igazság iránti rendíthetetlen szellemi elköteleződés - addig a művelt nyugat rendre félrenézett, s segítség helyett saját fizikai gazdagodásával és mások gyarmatosításával volt elfoglalva.

Ám továbbra sem látja, hogy éppen annak az anyag elsőbbrendűségébe vetett hit ok-okozati következményének a szellemi és erkölcsi útvesztőjén jár, amely hamarosan a saját életét falja fel...

 

A teremtés természetes útjáról letért nyugati tipusú világ, továbbra sem látja, hogy a jelenkor legnagyobb kihívását jelentő - hiszen magát a jövőt támadó - gender-ideológiával és bevándorlás-politikával bukásra áll az Élettel szemben. Mert nélkülözi az Élet szerves törvényeit.

 

Callixtus pápa azonban a saját korában is látta már, hogy a nyugati világ legnagyobb problémája, hogy az Isteni Igazságot miután darabjaira törte, s a keresztény jócselekedetekből csak a számára hasznos részleteket tartotta meg, a mára megmaradt dirib-darabokból pedig már nem képes összerakni a jövőt biztosító helyes választ: az életet garantáló szerves gondolkodást.

Miközben ennek a gondolkodásmódnak az utolsó „mohikánjait”, a Jóisten magyarjait, pedig mind a mai napig támadja, amellyel öngyilkosságot követ el maga ellen...

 

Holott a világ számára egyértelmű a mindennapok magyar üzenete: vagy együttműködik a jövőbe mutató életet éltető, példamutató erőkkel – a politika nyelvén megfogalmazva a magyar állásponttal: a nemzetközi szinten is egyedülálló, otthont, házat, hazát, családot, gyermekek születését, Anyaföldet, Földanyát, szerves mezőgazdálkodást, vízgazdálkodást oltalmazó, a teremtett világot értéknek tekintő, keresztény állásponttal – vagy a szervetlen, jövőtlen, halott energiát, gender-politikát, bevándorlást-politikát, keresztény-ellenességet választva kiirtja magát az életet. 

 

Mert fordulóponton jár a világ, amelyben a Jóisten jelentős feladatot szán most is az ő  magyarjainak!

 

 

 

 

 

https://www.csizioblog.hu/./pages/csizio/contents/blog/110801/pics/lead_800x600.jpg
1456. július 22.,magyar hősiesség,Magyar küldetés,Nándorfehérvári diadal