Benne van a levegőben… - nemcsak a vírus, hanem annak miértje is!

Benne van a levegőben… - nemcsak a vírus, hanem annak miértje is!

 

De vajon miért a levegőben támad a kór? Mert a Levegő elem, s az emberiség vízöntőkori nagy kérdése: vajon meddig terjed a szabadság? S ha nem vagyunk képesek bánni a szabad akaratunk teremtői képességének helyes határaival, akkor majd a Teremtő “gondoskodik” róla, hogy szigorú határok, korlátozások és betartandó szabályok kényszerítő ereje által értesse meg a rég áthágott határvonalakat.

 

E tanulmány apropóját az adja, hogy amióta a gondolkodás befolyásolásának “levegős” bolygója:

- a társas kapcsolatainkért,

- az információ szállításáért,

- a közösségi érintkezésért,

- a társas megmozdulásainkért

- a külvilági kapcsolódásainkért,

is "felelős" Merkúr bolygó, szintén a kapcsolódásainkért “felelős” Levegős elemű Mérleg csillagjegybe lépett, azóta a levegő közvetítő közegén át tomboló vírus, a világjárvány második hullámú, lökésszerű terjedésével szembesít bennünket.

(2020. szeptember 6. óta a Mérleg Merkúr, azaz emberi kapcsolataink, szabadság, “Én és te”, az egyén és a külvilág analógiája, kapcsolódik nehéz kvadrát fényszöggel a Plútó-Szaturnusz együttálláshoz. Azaz a határokon átívelő határtalan betegség szimbólumához. (E szerint:  a határokon=Szaturnusz, átívelő=Plútó, halálos-Plútó betegség=Szaturnusz)

 

 

Benne van a levegőben!

- szól a sokat sejtető mondás…

Ám úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Levegő-égen, keresztül nézve, az Égboltra festve mindaz benne van, volt és lesz is a “levegőben”, ami velünk, emberiséggel, történik, csak a világi zörej, a tudati torzító - amit magunk köré teremtünk - akkora, hogy nem halljuk meg a Teremtő figyelemfelkeltő szavát.

 

Ez az oly sokat használt magyar kifejezés racionális síkon és magasabb értelmű, szellemi síkon is mesél arról, hogy:

 

az Éter, a Levegő elem az a közvetítő közeg, amely emberről-emberre “szállítja” a szabadon szárnyaló

- érzelem alapú gondolataink értékes, avagy értéktelen erejét,

- a gondolatból formálódó szavaink életet éltető, vagy életet elvevő jelentését

- s végül az ezekből formálódó cselekedeteink építő, vagy pusztító megvalósultságát.

 

Vagyis szabad akaratunk és teremtő erőnk által - ahogy a katolikus liturgia is utal rá - gondolattal, szóval, cselekedettel, no meg mulasztással is teremtünk.

Jót, s rosszat egyaránt…

 

Mert ezt az egyelőre leküzdhetetlen ellenfélnek bizonyuló betegséget, közel 8 milliárdnyi önálló akaratú, hőbörgő, háborgó, individualista, egymás fölé kerekedni akaró, kis és nagy önzőségek játszmáit játszó képmás ember öncélúan, rendezetlenül és korlátlanul használt teremtő ereje alkotott.

A betegség oka pedig már jó ideje benne van a levegőben!

Csak most jött el az ideje, hogy a kozmikus periódikusság elve szerint

- egy súlyos erejű, sorsátalakító, átstruktúráló,

- gazdasági, politikai, világnézeti, hitbéli rendszereket a szemünk előtt újjászervező,

- akár földrajzi határokat és politikai erőtereket is átváltoztató

- kényszerítő nehézségei miatt tudatébresztő

bolygókonstelláció, hogy egy figyelemfelkeltő “csillagzat alatt” manifesztálódjék…

(lásd Kozmikus történelem, valamint a Teremtő természetünk című írások)

 

 

 

 

De, vajon miért a levegőben támad a kór? - tehetjük fel a kérdést.

Mert a Levegő elem,

s az emberiség Vízöntőkori

nagy kérdése, hogy vajon…

....Meddig terjed a szabadság?

 

A kézzelfoghatatlan Levegő elem, másnéven az éter az a közeg, amelynek rezgései hozzásegítenek az ember-ember közötti kapcsolatok megéléséhez, így összeköt bennünket embereket egymással, összeköt bennünket a földi világgal, egyszóval az Élettel.

Ezen a “vezető közegen” keresztül lépünk magával a földi világgal is kapcsolatba születésünk, azaz felsírásunk pillanatában.

Tüdőnk kitágulásával, az első lélegzetvétellel, Énünk örök része, a Lelkünk birtokba veszi a testet. S ugyanígy távozunk az emberek világából, amikor az utolsó perc, utolsó pillanatában a lélegzetünk megáll, s kileheljük a lelkünket, hogy ebben a testben egyszer, s mindenkorra szakítsunk az evilági léttel.

Két megható és könnyfakasztó pillanata emberi létezésünknek…

 

Ám szellemi gondokodás nélkül szinte észre sem vesszük a levegő magától értetődő fontosságát, csak

amikor bedugul az orrunk,

amikor légszomjunk van,

amikor a szmogban nehezen kapunk levegőt,

amikor a globális felmelegedés félelmetes jelenségeiről hallunk a hírekben,

amikor a betegségtől fuldoklásig köhögünk,

vagy amikor külső kényszerítés okán - maszkot viselve, s távolságot tartva - kell elhatárolódnunk egymástól.

 

Mint éppen mostanság, a koronovaírus, a maszkviselés, a karantén és a társasági korlátozások idején…

Azonban “levegős” betegség-jelzéseink hátterében mindig Énünk és a külvilág társas, társadalmi és társadalmak közötti - önmagunk előtt is elhallgatott – diszharmonikus kapcsolata áll.

 

Mert a gondolatok és érzések közvetítésére “szerződött” Levegő elem a kapcsolatteremtés, a párbeszéd szimbóluma.

A harmonikus párbeszéd azonban a két fél között együttműködést, elfogadást, az öncélú akarnok énünk háttérbe szorítását, valódi toleranciát feltételez.

Az egyén

egótól megszabadult, tehát

másokért és nem mások ellen

létező szabadságát.

 

 

 

Életünk “levegős játszmázásai” miatt azonban mára bajban van a levegő elem, így bajban van a szabadságunk is…

(a levegő elem három csillagjegy és azt “uraló” bolygó szimbóluma)

 

1. Mert életünk hétköznapi - újságolvasós, kávézóban kvaterkálós, buszon beszélgetős, utcán pletykálós, telefonálós és tévénézős - “merkurikus” szintje (Ikrek, Merkúr analógia) tele van hangos, értékelhetetlen, fölösleges, irracionális, fecsegős, sekélyes, primitív információval.

De elborít bennünket a csalfa, elködösító, hazug, befolyásoló, hovatovább lázító ál-információ is.

Mindez az emberi élet egyetlen valódi okához: az egyén szellemi fejlődéséhez, a lélek fényesebbé, tisztábbá válásához – ami miatt a földi világba testesül a lélek - semmit sem tesz hozzá.

Sőt… Nem előre visz, hanem torzít és megrekeszt, végül életet elvevő erőteret szül.

 

2. De baj van a – Mérleg-elvre épülő - párkapcsolatokkal is, hiszen a Teremtett világ éltető elve alapján a nőies és férfias elvek együttműködésére “szerződőtt” párkapcsolat, egyszercsak megrekedt az emberiség történelmében, s egy férfi és egy nő akarati játszmázásává degradálódott, hogy végül mára “csak” az akarati játszmázás maradjon…

Mert az egy férfi és az egy nő Életet továbbörökítő párkapocsolat alapelve sem oly egyértelmű e szivárványos korban… (lásd Teremtő Nőiség című könyv)

 

3. S végül, hogy áll - az “uránuszi” erőterű, “vízöntős”- “széles hatókörű” szellemi kapcsolat Istennel?

Az emberiség kezdetben, míg a Természet szabályrendszere szerint élt, hitt Istenben.

Aztán a befolyásolás mindenbe beférkőző, mindent hátsó szándékkal uralni akaró erői oly sokat hazudtak neki, hogy hiszékennyé, majd a “közvetítók” hiteltelensége miatt hitevesztetté, végül az Isten-hit megtagadójává vált.

Ezt a világi anarhiát, erkölcsi és értékrendbeli káoszt, szellemi kapaszkodónélküliséget - mindezek összegzéseként -, emberi talajvesztettséget éli át ma a világ. (lásd: Kozmikus történelem I-II. Sorozat, Osztozkodás a világ felett című cikk….)

 

S hogy az ”uránuszi”, problémakör másik gondolatát a Teremtő nőiség című könyvből idézzük:

“…Ha a vonal foglalt, Isten nem kapcsolható…”

vagyis, ha a szellemi kapacitásunkat és csatornáinkat leterheljük a virtuális “éterből jövő” megannyi információval - értsd: netes, világhálós, facebook-os, instás hirdetéssel, hírrel, álhírrel, sztorival, poszttal, kommentel és bejegyzéssel - akkor persze, hogy foglalttá válik a “széles hatótávolságú”, uránuszi vonal, azaz a spirituális információ, gyógyító energia, éltető erő befogadásra alkalmas csatorna.

 

Hiszen – a szintén uránuszi szimbolikájú - szellemi szférákból jövő isteni üzenet, maga az isteni energia a mi befogadói “kapacitásunk híján” nem ér utol bennünket az éter közvetítő közegén át…

Ezzel a temérdek lelki és szellemi mocsokkal, elektroszmoggal - amit mi magunk teremtünk - azonban nemcsak a Földbolygó éteri burka, de a belőle “lélegző” élővilág, s benne mi magunk is először “csak” érzelmileg, majd mentálisan, végül fizikailag is beteggé válunk...

 

 

 

 

A “levegős” Vízöntő kor reggelén, ezért a levegő-eget uraló kórság - vagy egy ezt követő másik - mindaddig “támadni”, torzítani, s rombolni fog

- vírus,

- világhálós veszélyek, kibertámadás

- uszító, lázító közbeszéd,

- hazugság,

- téveszmék, álhírek

- határokon átívelő fizikai "mozgások", bevándorlás

- szelleminek álcázott uránuszi "megmozdulások",

- szabadságjogokra hivatkozó felforgató eszmék, "forradalmak" formájában  -

amíg az emberiség rá nem jön, hogy a várt szellemi megvilágosodához vezető isteni, kozmikus üzenet helyett,

 

- álöltözetű, hamis bálványokra,

- kevesek hatalmi érdekét szolgáló politikai haszonlesőkre,

- egymás ellen uszító ideológiai és gazdasági befolyásolókra

- és hazug prófétákra hallgat,

akiknek önző érdekeit szolgálva nemcsak rabszolgája és bábfigurája az általuk működtetett információs gépezetben, henem mindeközben félrevezető információ-áradattal szennyezi az éltető elemet, az étert.

 

 

S mindaddig, amíg a “szabadság” nevében ez az életet elvevő, egymás befolyásolására teremtett erőtér határozza meg az emberiség gondolkodását, értékmérőjét, igazodási pontjait, s erkölcsi határait, nem pedig a teremtett világ kozmikus rendje, addig nemcsak fertőzött lesz az éter, de beteg lesz maga az ember is…

Még akkor is, ha meg is lesz a határtalan erejű, szabadon szárnyaló Covid-19 ellenszere, mert - amíg magunkon nem változtatunk -, talál majd egy másik globális – értsd határokon átívelő, szabad -  “figyelemfelkeltő jelzést” a Teremtő, hogy felhívja a figyelmünket arra:

- vajon meddig tukmálhatjuk rá másokra

akarnok céljainkat, önző vágyainkat, mások kihasználására épülő gondolkodásunkat?

 

Azaz

meddig terjed

a szabadságnak álcázott befolyásolás?