Rejtőzködő ragyogás a Királycsillag szívében – a Vénusz–Hold „eltűnő” együttállása az Oroszlán csillagai között

Rejtőzködő ragyogás a Királycsillag szívében – avagy a Vénusz–Hold „eltűnő” együttállása az Oroszlán csillagai között

 (2025. szeptember 19. - a Vénusz okkultáció asztrológiai hermeneutikája)

Amikor a Vénusz és a Hold összeér, a királyi csillag szívében újjászületik a szeretet méltósága. Lesz ki érti, s érzi majd lényének, létének, fényének lényegét, mások pedig most is csak elmennek mellette, mert nem értik saját létük lényegét...

2025. szeptember 19-én, a második Szűz Újhold előtti napon, Földanya havában – különös égi történés tűnik fel fölöttünk... A délutáni órákban ( 14:20 és 15:31 között) a szépség, a szeretet, és a békesség planéta-allegóriája, Szűz Mária csillaga, a Vénusz, valamint a legmagasabb női princípium, a Hold, a lélek és lelkiismeret hordozója kerülnek együttállásba. Ez azonban nem csupán egyszerű találkozás: Vénusz-okkultációja, amikor a Hold fényes peremével kitakarja, magába rejti a Vénuszt, hogy majd egy óra múltán a sötét oldalán visszaengedje a világosságba.

Mindez az Oroszlán királyi szívében, a Regulus közelében, az Oroszlán szívcsillagának a fényes ölelésében. A királyi szív fényének jelei mindig nagy jelentőségűek, mert nem pusztán uralmi jelképet hordoznak, hanem a szív méltóságának és tisztaságának üzenetét közvetítik. Ám ez az égi esemény most fényes nappal zajlik, a tudat világosságának idejében.

Nem az álom és a tudattalan éjjeli rétegeiben rejtőzik el a szeretet csillaga, a Vénusz Holdanya palástja alá, hanem a tudatos éberség nappali fényében: vagyis a szív próbája most a nappali világosságban történik meg.

 A Vénusz látszólag eltűnik, de nem titokban, hanem a Nap ragyogása alatt, hogy emlékeztessen: a szeretet tisztulása és belső újjászületése a tudatos figyelem idején, mindenki szeme előtt, még ha kevesen veszik is észre az ég különös jeleit.

A Vénusz eltűnése Szűz naptári havának napfogyatkozással is összekötött második Újholdja előtti napon, Szűz jegyének a legvégén járva, utolsó figyelmeztetésként jelzi: a megújulás, a belső szívbe ható rendrakás szükségszerűségét.

Így a kép háromszorosan is hangsúlyos: 

- a Nap, a tudat és világosság jelképe a szűzi rendhez, tisztasághoz, szolgálathoz kapcsolja a fényt.

- A Vénusz, a szeretet, a békesség, a szépség és kapcsolódás planétája az Oroszlán szívében rejtőzik el,

- hogy a Hold által, az érzelem és befogadás mélységein át születhessen újjá.

Az okkultáció, vagyis az „eltűnés” szimbolikája különösen emelkedett, hiszen a szeretet és a szívfény időlegesen eltűnik a látható világból, hogy a lélek mélyébe húzódjon vissza. Ott tisztul, ott újul meg, és onnan emelkedik ki ismét, mint belső ragyogás.

A Hold, mint anyai, lelki princípium nem elvesz, hanem őriz: magába rejti a szeretetet, hogy új fényében adhassa vissza. És mindez most nem az ösztönös álmok titkos mélyén, hanem a tudatos világosság éber színterén...

Az „elrejtett vénuszi fény” a királyi szív közelében arról mesél: a szív méltósága nem harsány ragyogásban, hanem a csendben és a belső tisztaságban rejlik. A Vénusz „újjászületése” a Hold árnyékából való újra feltűnése, olyan, mint amikor a szeretet megtisztul a látszatoktól, s már nem a külvilág elvárásai szerint tündököl, hanem belülről sugárzik.

A Nap–Hold–Vénusz asztrológiai hermeneutikája szerint szerint:
A Nap Szűzben: a tudatos rend, felelősség és szolgálat jelképe
A Hold Oroszlánban: az érzelem és lélek méltóságának szimbóluma
A Vénusz az Oroszlánban, a Regulus szíve mellett pedig a szeretet és szépség királyi minőségének planetáris-allegóriája..

E három összeadódó erő a léleknek azt tanítja:

• a szeretet akkor válik méltóvá, ha a szolgálat rendjébe állítjuk;
• a szív akkor ragyog igazán, ha belső tisztaságból fakad;
• és a szépség akkor lesz királyi, ha a csendben, a rejtettségben, de a tudatos világosság fényében érlelődik az elrejtett fény királyi szívében...

... S mikor a Vénusz és a Hold összeér, a királyi csillag szívében újjászületik a szeretet méltósága. Ám lesz ki érti, s érzi majd lényének, létének, fényének lényegét, mások pedig most is csak elmennek mellette, mert nem értik saját létük lényegét...