Átmenni a „kozmikus rostán”... - Globális Rendrakás? III. rész
Átmenni a „kozmikus rostán”... - az Őszi Nap-éjegyenlőség előestéjén, (a második) Szűz Újhold és részleges Napfogyatkozás beavatásán
Globális Rendrakás? III. rész
(2025. szeptember 21.)
Mindaz, ami zavaros, rendezetlen, rend nélküli rendszertelen, vagy önámító, önáltató, megtévesztő illúzió az szigorú arccal mutatkozik meg fölöttünk, bennünk, s körülöttünk. Az égi kép egyszerre fennkölt és kíméletlen: át kell mennünk egy kozmikus a rostán!
Ki ne érezné most – egyéni, s nemzeti színtéren, valamint a világ globális színpadán – a szétesés és az összerendezés, a lendületes indulás és az egyhelyben toporgás ellentétes húzását: a részletekre darabolódó mintákat és a velük szemben az egységre szólító felébredés, az átgondolt rendrakás szükségét; egyszer a lendülettől dagadó indulás máskor pedig a „számonkérő” visszatántorodás oda-vissza lüktető ritmusát?
Nem véletlen e feszítő várakozás: a Szűz legutolsó, anaretikus, azaz karmikus: a sors végső vizsgáját jelentő, 29. fokán születik meg Szűz naptári havában a második Szűz Újhold, azaz Nap és a Hold égi együttállása, amelyet - a két héttel ezelőtti Szűz-Halak tengelyen fekvő vöröslő Telihold eltűnése után -, most egy részleges Napfogyatkozás kísér. Mindez az Őszi Nap-éjegyenlőség küszöbének, az Évkör harmadik határvonalának, a mérlegelés kapujának előestéjén.
Az égi kép egyszerre fennkölt és kíméletlen: át kell mennünk egy kozmikus a rostán!
2025. szeptember 21-én Földanya havában, Szűz zodiákus legutolsó pilanatában, a hónapon belüli második Újholdat – a ritka, sorsszerű ismétlés úgynevezett „fekete holdját” ünnepeljük, ahol a Szűz archetípusa a rendrakás, a tisztogatás, a megtisztulás, és a részletekbe való mély beavatás kétszer is hangsúlyt kap egy hónapon belül az életünkben. Most mindaz, ami zavaros, rendezetlen, rend nélküli rendszertelen, vagy önámító, önáltató, megtévesztő illúzió az szigorú arccal mutatkozik meg fölöttünk, bennünk, s körülöttünk.
A Nap-Hold együttállás mentén a múltat képviselő Leszálló Holdcsomópont közelsége - a Ketu - az eloldás, és a karmatisztítás allegóriája jelzi, hogy ez még nem az indulás, a kinyitás, a lendületes előrehaladás ideje, hanem a múltból hozott elengedés és elrendezés feladata kap elsőbbséget az életünknek. Lássuk meg benne a sors nagyszerű, múlt-tisztító lehetőségét!
S miközben a Szűz végi Nap–Hold együttállás felvillan, szembe találja magát az égi képletben a Halak–Kos küszöbén együttálló planéta-párossal: a felelősség és realitás őrével, az „Idő és Karma urával”, a szigorúságot megkövetelő Szaturnusszal és a vele együtt álló ködös illúziók nagy „játékosával”, a Neptunusszal. Hát nem ezt látjuk ha megnézzük az esti híradást?
Vagyis ezúttal bármíly furcsa – nem Telihold fényes tükrébe néz bele a halandó -, hanem ezúttal a megújító Újhold tart „sötét tükröt” , s az árnyék „rajzolja ki”: mi a valós és mi az, ami csak puszta önámító álomkép felettünk, bennünk, s körülöttünk...
A tudatos irányt, és világlátást jelképező Nap és a személyes tudattalant képviselő Hold együttállása által születő egymásba simulásakor meg kell hát szülessen „odabenn”, a lelkünkben a kérdés: képesek vagyunk-e különválasztani a felelősséggel vállalt (szaturnuszi) valóságot a csábító, ám megtévesztő (neptunuszi) ködtől?
A képlet mélyebb szövetét viszgálva egy égi Sárkány-alakzat rendeződik trigon és szextil fényszögekből felettünk: a transzcendens planéták ugyanis – a felszabadító Uránusz, az egybeolvasztó Neptunusz és a mély átalakulást hozó Plútó segítő, „égig repítő” fényszögekkel „támasztják” meg az Újhold-Szaturnusz-Neptunusz szembenállás égi tengelyét. A Sárkány feje a Szaturnusz–Neptunusz tengelyen emelkedik, vagyis a jövőbe vezető kapu ott nyílik: ahol a felelősség és a tiszta hit egymásba illeszkedik.
A Sárkány farka az Újhold oldalán húzódik a leszálló csomópont felé: eszerint csak az léphet tovább, aki elengedi, mindazt, ami hazug, önáltató, illúziókkal vezérelve trükkösen becsapó, s ami már nem szolgálja sem a nemzet közösségének, sem az egyén szellemi emelkedésének az útját!
A kép üzenete kristálytiszta: ha leválasztjuk az illúziót a valóságról, a magas rendű planéta-erők fölemelnek; ha nem, ugyanazen erők szétszórnak, összemorzsolnak, darabokra törnek, s elporlasztanak. Egyént, s közösséget egyaránt!
Mindeközben az Oroszlán csillagkép szívében álló Vénusz, a szeretet, a harmonikus összhang, és a béke planéta-allegóriája feszítő, de egyben cselekvésre ösztönző kvadrát fényszöget vet a szabadság, a megszabadulás, a váratlan, s hirtelen fordulatot jelentő Uránuszára. A szív, a szeretet vizsgája ez...
Kiderül, szeretetünk, ragaszkodásunk nem csupán megszokás-e, kényelmi kötés-e, vagy maradt még benne annyi igazság és tisztaság, hogy elbírja a szabadság próbáját?
A Vízöntő-kor hajnalán ez az uránuszi-minőség, az uránusz e kérdése, a szívben élő, a szívből jövő testvériség csak akkor születik meg bennünk, s körülöttünk, ha a szabadság szívből jövő szeretetből táplálkozik! Különben béke helyett békétlenség fakad belőle - határon innen és túl egyaránt!
Ne feledjük Mérleg 0. fokának előestéjén, a földi létünket lüktető, s életet rendben tartó polaritás dualitása ott kell, hogy lebegjen a szemünk előtt! A testvériség magasrendű minőségének példája az egymásnak vált-válnak vető Hunor és Magor példája! Ám e testvéri minőséghez szigorú szembenézés kell: mely erők szolgálják, s mely erők csak áltatják a testvériség hangzatos üzenetével nemzeti közösségünket?
S végezetül ott lüktet a képlet mélyén egy robbanékony T-kvadrát: amelyben a Marsnak – az akaratnak, az önérvényesítésnek, a harcias bátorságnak, de sajnos a háború planétájának – és a Chironnak – a múltbéli traumák, a lélek-sebek, a gyógyítás allegóriájának – az égi szembenállásából fakadva a megsebzett énünket, a megbántott lelkületünket emeli a felszínre. Kettejük Plútóval, azaz a sötét kényszer, vagy a fényes átalakulás bolygószimbólumával T-kvadrát fényszög által kényszerít bennünket választásra, rendrakásra, szortírozásra!
A Plútó mély transzformáló ereje nem engedi kikerülni a legfontosabb kérdéseket! Az Égi „rosta” csakis a sötét árnyainkkal szembenézve, vélt vagy valós fájdalmainkat, tapasztalatainkat átformálva, a dühöt jóvátétellé és tettrekészséggé nemesítve enged tovább!
Aki ezt megtagadja, annál ez az végletesen, végzetestesen, sorszerűen erős energia kifelé tör: vádaskodásba, agresszióba, háborús gesztusokba, puskaporos levegőjű véres agresszivitásba. Aki pedig érti, vállalja, s együtt mozdul e világmozgató Plútóval, annál gyógyító erőként kezd működni (egyrészt önmagán másrészt a közös térben ) e megújító erőforrás.
Nos, ezért a „tántorgás”, a világi előrelépést nem engedő „toporgás”, mert a Teremtő még időt ad a tisztulásra! Hála érte! Ezt mutatják a képlet bolygói is: szinte minden planéta jegyváltásra készülvén, vagy egy jegy legvégén, vagy épp egy jegyváltást követően új jegybéli helyzetének a legelején áll... Mintha az ég maga is a küszöbön toporogna.
Az emberiség nagy sorsfordulóit jelző Transz-szaturnáliák is (Uránusz, Neptunusz, Plútó) az elmúlt hónapokban történő jegyváltásai után látszólagosan hátrafelé haladó, retrográd mozgásukkal mintha időt, lehetőséget, átgondolást adva hívnának mindnyájunkat egyéni és globális rendrakásra!
Ez a „se előre-se hátra” érzet azonban nem bénultság, hanem csöndben zajló beavatás... Miközben kívül - a világi létben - alig moccan valami, belül zajlik a "földindulás"...
A jegyhatárok és a visszafelé haladó ciklusok a féket jelentik, mintha azt mondanák: „várj, még nincs minden a helyén”! A trigonok és szextilek, a Sárkány-fényszög finom segítségei pedig mintha a „gázt adnák”: „itt az idő, indulj hát”.
E kettő együtt azonban nem ellentmondás, hanem égi tanítás: csak az tud tisztán mozdulni, aki előbb rendet tesz önmagában, tisztázza a hitét, és elengedi a külső-belső önámítást. S az ég is csak azt engedi át e "kozmikus rostán", ki rendbe tette önmagát! Ezért ne feledjük, e napfogyatkozással egybekötött második Szűz Újhold- az Őszi Nap-éjegyenlőség előestéjén - az illúzió és valóság tükrében egyszerre kínál felemelkedést és összeomlást – ám a választás rajtunk áll!
Így az egyetlen kérdés: Te rendet tettél-e már?- ha megválaszolatlanul marad, akkor e "kozmikus rosta" kiszórja mindazt, ami illúzió, ami önámítás vagy agresszív tagadás, e magasrendű szűrön, e kozmikus mércén, épen (!) csak a tisztaság megy tovább...
S mivel több ponton jelez együttállást e konstelláció hazánk beavató csillagzatán, így a kérdés számunkra, nemzet számára is „egyszerű”: készen állunk-e tisztán, felelősséggel, illúziók nélkül átlépni e korszakváltás kapuján?
